– Ne aggódjatok! Valószínűleg most már picit aggódtok. Lehet, hogy a lányok azon, hogy a ballagáson tökéletes legyen a frizura, vagy a smink. A fiúk pedig azon, hogy meg tudják kötni a nyakkendőt, és jól álljon rajtuk az öltöny. Tökéletes lesz, jól fog állni! – kezdte prédikációját a vezető hittanár.

– Aztán néhány nap múlva már nem ezen fogtok izgulni, hanem egészen máson. Ott ültök majd egy kérdőív fölött, rengeteg kérdéssel, s próbáljátok elővarázsolni azt a tudást, melyet négy év alatt megszereztetek. S aggódtok, mert elültettük bennetek ezt az aggódást, s ezért mi, felnőttek vagyunk a felelősek. Valószínűleg százszor, vagy ezerszer hallottátok a szüleitektől, hogy tanulj, készülj az érettségire, a felvételire. Készülj, mert nem mindegy, hogy milyen diplomád lesz, és milyen munkát fogsz majd végezni. Kell valamilyen megélhetés. S erre mi, itt az iskolában ráerősítettünk. Piszkáltunk benneteket, hogy tanuljatok óráról-órára. Untátok, utáltátok, és ez normális.

Mércét helyeztünk elétek, melyet néha könnyű, máskor talán lehetetlennek látszó volt megugrani. Ilyen a világ. Újra és újra mércét helyez elétek. Újra és újra lesz majd lehetőségetek arra, hogy aggódjatok. A következő vizsga miatt, a diploma, vagy a munka miatt. Amiatt, hogy milyen lesz a főnökötök, munkatársatok, férjetek, vagy feleségetek. Millió lehetőség az aggódásra. S nem azt mondom, hogy ezek lényegtelenek. Ezek igenis fontosak. S nemcsak én mondom, hogy fontosak, hanem Jézus is ezt mondja. Így fejezi be az evangéliumot: „mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van!”

Miért aggódunk? A megélhetésünkért. Azért, hogy miként lesz majd a továbbiakban. Az ember mindig akkor aggódik igazán, mikor úgy érzi, hogy magára van hagyva a kihívásokkal, nehézségekkel. Amikor nem tudja, és nem látja a következő lépést, a megoldást. Ne aggódjatok! Mennyei Atyátok tudja, hogy mire van szükségetek. Érezzétek, hogy nem vagytok egyedül! Nemcsak azért, mert sokan szeretnek benneteket és imádkoznak értetek, hanem azért is, mert a ti mennyei Atyátok tudja, hogy mire van szükségetek. Jézus nem azt kéri, hogy ne tegyetek meg mindent, ami az erőtökből, tehetségetekből telik. Nagyon sok telik belőle, ismerlek benneteket. Sokszor elmondtam, hogy nagyon tehetséges, okos és jóra való embernek tartalak benneteket. Ne aggódjatok! Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, de hagyjatok valamit a Jóistenre is!

Jézus azt kéri tanítványaitól, az őt követőktől, hogy keressék először Isten országát! Fontos, hogy hányas lesz az érettségi. Fontos, hogy miként sikerül az az emelt szintű. Fontos, hogy hány pontot fogsz tudni összegyűjteni a nagy pontvadászatban. Fontos, hogy hol húzzák meg majd a határokat a különböző egyetemek, főiskolák, ahová menni szándékoztok. Fontos, hogy milyen diplomát szerzel, s hogy hol tudsz majd elhelyezkedni. Fontos, de nem ez az elsődleges. Ha ennyi a célod, akkor céltévesztett vagy. Ha ennyiből áll az életed, hogy lépésről-lépésre mész a kihívások felé, akkor célt tévesztettél. Akkor valamit nagyon nem jól csináltunk ebben az elmúlt négy esztendőben. Ezek fontosak, de nem célok. Ezek lehetőségek, amelyeket megragadhatsz, vagy éppen elengedhetsz. Az igazi cél, hogy ember maradj. Ha lehet így kérnem, maradj krisztusi ember! A tudás mellett ezt is próbáltuk elültetni a szívedben.

Fontosak ezek a hétköznapi, az életünk praktikumát megcélzó célok. De te ennél több vagy, te ennél többet érsz, te ennél többet tudsz! A világ tele van okos, művelt, sok diplomával rendelkező gerinctelenekkel. Azért imádkozom, hogy te ne ilyen legyél. Legyél okos és művelt, legyen sok diplomád és végzettséged, sok tudásod. Legyen meg az, amit most a szíved kíván, de maradj ember! És ez a legfontosabb, az összes többi járulék. Lényegtelen.

Jézus ehhez ígért és adott segítséget az elmúlt években és ehhez ígér és ad az előtted álló időben is. Maradj ember! Vedd észre a másikat is! Lásd meg benne az embert! Vedd észre, ha valakinek gondja, baja van és segíts rajta. Boldog ember leszel! – fogalmazott a vezető hittanár, majd egy történetet osztott meg a diákokkal.

– Egy hideg téli napon történt Washingtonban, hogy az egyik metróállomáson megállt egy ember, majd elővett egy hegedűt. Elkezdett rajta játszani. Csodálatos dallamokat csalogatott ki a látszólag régi jószágból, a zenetörténet legnehezebb darabjait játszotta el. Az embert Joshua Bellnek hívják, a hegedű, amit elővett a tokjából egy közel négymillió dollárt érő Stradivari. Amikor befejezte a játékot, akkor előtte a földön néhány centet talált. Valakik rohanás közben odadobták. Se egy taps, se egy gratuláció, se egy mosoly nem irányult felé. Néhány centet ért a játéka annak a hegedűművésznek, akinek egy előadására a minimális belépődíj ezer dollár. Az emberek elrohantak mellette, s észre sem vették a csodát.

Naponta mész el csodák mellett. Kérlek, nyisd ki a szemed, vedd észre, hogy ezekben a hétköznapi, egyszerű és sokszor értéktelennek tűnő pillanatokban az Isten mosolyog rád. Az az Isten, aki végtelenül bízik benned, aki előtt nem kell vizsgáznod, nem kell bizonyítanod az értékességedet, mert az ő szemében attól vagy értékes, hogy vagy! Ne aggódjatok! Isten veletek volt, veletek van és veletek lesz! Ha ez az egyetlen üzenet az elmúlt évekből, akkor érdemes volt! – hangsúlyozta Bálint Gábor vezető hittanár.

Miként az már hagyománnyá vált, a szentmise végén az átalános iskola első osztályos tanulói egy-egy szál virággal búcsúztak a végzősöktől, akiknek ballagási ünnepsége május 5-én, pénteken 11.00 órakor kezdődik a Nagyboldogasszony Iskolaközpontban.

A teljes szentmise megtekinthető:

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán