– Virágvasárnaptól kezdve nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton át a mai napig arra kerestem a választ és azt próbáltam megfogalmazni, amit Szent Pál így kér: „ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt!” Illetve arra, amit az utolsó vacsorán, a lábmosáskor Jézus kijelent: „példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek!”

Milyen a krisztusi lelkület, amelyet a Szentlélek szeretne kiformálni minden megkeresztelt katolikus hívő, pap és püspök életében? S milyen az a példa, amelyet, ha szeretjük Krisztust, mindannyiunknak követnünk kell? Milyen a feltámadt Krisztus lelkülete?

Amikor Jézus feltámad, akkor így köszönti a tanítványokat: „békesség nektek!” Én ebben a szóban, a békességben tudom összefoglalni a feltámadt Krisztus lelkületét, amire a mostani helyzetünkben, megosztott és háborútól felszántott világunkban egyre nagyobb szükség van.

Miben áll Krisztus békéje? A búcsúbeszédében, az utolsó vacsorán azt mondja tanítványainak: „békességet adok nektek! Az én békémet hagyom rátok! Nem úgy adom, ahogyan a világ adja.” Miben áll a világ békéje? S miben áll Krisztus békéje? A világ békéje kompromisszumokból, fegyverszünetből áll. S már akkor is nyugodtak vagyunk, ha felsejlik a remény, hogy fegyverszünet lesz. Azonban az még nem béke, csak a békének az előhírnöke. Ezek a „világbékék” nagyon törékenyek, mert mögöttük ott van a hatalom és a mammon imádata, s mindenki győzni akar. Legyen ez a politikai, a gazdasági, vagy a családi életben. Senki sem akar veszíteni, s ezért rendkívül törékeny az a béke, melyet mi a világban létre tudunk hozni. Hiszen mindig lesz olyan, aki vesztesnek érzi magát, s minden újrakezdődik. Ez nem Krisztus békéje. Ő békét hozott, békességet adott a tanítványainak.

Miben áll Krisztus békéje? Krisztus azáltal adta békéjét, hogy önként, szeretetből odaajándékozta magát. Mondhatnám úgy is, hogy teljesen lefegyverezte magát, elajándékozva önmagát a tanítványainak. Minden szentmise azzal kezdődik, hogy „békesség nektek”, vagy az „Úr békéje legyen veletek!” Jelezve, hogy most valami más történik, mint a világban. Itt mi a krisztusi békét akarjuk befogadni, s amikor a szentmise azzal fejeződik be, hogy „menjetek békével!”, akkor szeretnénk ezt továbbadni a világban, a családjainkban, a környezetünkben.

Mi az, amiről le kell mondania annak, aki be akarja fogadni Krisztus békéjét? Ha el akarom fogadni a feltámadt Krisztus békéjét, akkor le kell mondanom az erőszakról. A verbális erőszakról, mely rettenetesen rombolja a közéletet, a közhangulatot, a családjaink életét, a szülő-gyermek kapcsolatot. Sokszor nem is vagyunk tudatában annak, milyen erőszakosan beszélünk egymással. A verbális erőszak mögött ott van a gőg és a félelem. Ha be akarom fogadni a feltámadt Krisztus békéjét, akkor nemcsak az erőszakról kell lemondanom. Krisztus senkit nem áldozott fel a béke érdekében. Önmagát tette szeretetáldozattá, mert tudta, hogy másképp nem lesz béke.

Nemcsak az erőszakról kell lemondanunk, hanem a bosszúról is. Mert ha nem sikerül valamit elérnünk, nyíltan, vagy titokban bosszút fogunk állni. A legkifinomultabb formája a bosszúnak a pletyka. Az, hogy rosszat mondok a másikról. Ítélkezem és híresztelem a viselt dolgait, bűneit, sötétségeit. Azonban ettől senkinek nem lesz jobb. Minél többször beszél valaki a másik bűnéről, annál nagyobb lesz a sötétség a szívében és körülötte is. A rosszat emlegetni, továbbadni csak annyit jelenti, hogy növelem a sötétséget.

Ugyanannyi erővel, látva a rosszat, növelhetnénk a fényt. A világosságot, a jóságot, a szeretetet és mindent, ami a békességhez tartozik. Azt, hogy miről fogunk beszélni, mindig mi döntjük el, nem a körülmények. A mi döntésünk, hogy a rosszról, a bűnökről, a sötétségről beszélünk, vagy keressük a jót, az igazat, a szépet, a szeretetet, s akkor az fog növekedni a szívünkben is és körülöttünk is – buzdított prédikációjában a megyéspüspök.

A teljes prédikáció és szentmise megtekinthető:

Fotó és videó: Szerafin Zoltán

2023. 04. 09.