Az olvasmányok után felcsendült a Glória, Isten dicsőítése; majd a szentlecke után, Isten népének örömét kifejezve szólalt meg az Alleluja. Az evangéliumot követően a megyéspüspök így fogalmazott prédikációjában:

– Negyven napja készülünk Krisztus halálának és feltámadásának, hitünk legnagyobb ünnepének megtartására. Nagyböjt kezdete óta készülünk továbbá saját húsvétunk megünneplésére. Ebben a szentmisében megújítjuk a keresztségi ígéreteinket, mert történt velünk valami, ami nem a tapasztalatnak, hanem a hitnek a titka. Mikor megkeresztelkedtünk, akkor mindannyian meghaltunk és feltámadtunk. Új életet kaptunk Krisztusban. Ez a hit titka, ahogyan a szentmisében az Eucharisztia az átváltoztatás után anyagában kenyér és bor, lényegében azonban már Krisztus teste és vére. Ez hitünk szent titka, mint ahogyan a megkeresztelt embernek a Krisztusban való új élete is.

Meghaltunk, és feltámadtunk. Mit jelent ez? A halál számunkra lehetetlen akkor is, ha biológiailag a testünk meghal. Az életünk Krisztusban folytatódik, mert a mennyország már elkezdődött. Az Isten országa, szeretet-uralma, bennünk való élete már elkezdődött, s ki fog teljesedni a biológiai halálunk után. Csodálatos távlat mindannyiunk számára az, amit a keresztségben kaptunk.

S mit tett velünk Krisztus a keresztségben? Elment szeretetében a végsőkig, maga az Isten testesült belénk. Magára vette emberi természetünket s azóta, egy pillanatra sem ment szabadságra, egy pillanatra sem mondta azt, hogy tévedtem, téged nem akartalak. A keresztségünk óta nemhogy elvisel bennünket az Isten, hanem szenvedélyesen szeret, mint a gyermekét, mint akit megváltott, s szentélyévé tett a bennünk való léte által. Felfoghatatlan a keresztény ember méltósága! Isten tette ezt a méltóságot ilyen naggyá bennünk. Bár csak mernénk hinni, amit Krisztus tett velünk a keresztség által! Magára vette egész lényünket, emberi természetünket. Hitünk szerint azóta Krisztusban élünk, őt öltöttük magunkra. Az életünk Krisztus által el van rejtve a Szentháromságban. Ha mernénk hinni ebben, az Isten által végbevitt ajándékban, kioldódnának a félelmeink, csökkenne a stressz és egyre nagyobb bizalommal élnénk Isten és egymás iránt.

Bárcsak mernénk hinni abban, amit Isten tett, s nemcsak abban, amit mi tettünk! Sokkal jobban hiszünk a tényeknek, a tapasztalatunknak és tudásunknak, mint Istennek. Isten láthatatlanul, csendben működik. Hacsak nem felnőtt korában keresztelték, egyikőnk sem emlékszik arra, hogy miként történt. S mégis, valóságosan megtörtént – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A teljes prédikáció és a szentmise megtekinthető:

A szentbeszédet követően a megyéspüspök két katekument a keresztség, az Eucharisztia és a bérmálás szentségében részesített, majd a hívek keresztvízzel való meghintésével és a felajánlással folytatódott a szertartás.

– Krisztus Feltámadt!

– Valóban Feltámadt!

Fotó és videó: Szerafin Zoltán