„Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt!” – idézte Szent Pál filippiekhez írt levelét a megyéspüspök prédikációjában. – Jézus példát adott nekünk, hogy amint ő cselekedett, mi is úgy cselekedjünk. Szemléljük most Jézus szenvedését két oldalról. Mit nem tett, miközben szenvedett, s mit tett a szenvedése közepette?

Mit nem tett? Nem ítélkezett. Felette lehetett ítélkezni, de ő nem ítélkezett. Nem kérte ki magának a rágalmakat és nem védte meg magát. Arcul lehetett ütni, le lehetett köpdösni, fel lehetett pofozni, meg lehetett korbácsolni. Nem lázadt fel és nem szállt le a keresztről. Pedig azt mondták neki: „ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, és hiszünk neked!”

Mit tett? Magára vette a keresztet, felvette és végigvitte. Megbocsátott, és azt kérte az Atyától, hogy bocsásson meg ő is a gyilkosainak. Szerette az ellenségeit és ebben elment a végsőkig. Meghalt értük, odaadta az életét értük. Átadta magát a mennyei Atya szeretetébe és engedelmes volt egészen a halálig. Ezért Isten felmagasztalta őt.

„Példát adtam nektek, hogy amint én tettem, ti is úgy tegyetek!” Példát adott arra, hogy miként kell elfogadni a szenvedést. Példát adott arra, hogy miként kell meghalni. A Krisztus iránti szeretetünk mértékétől függ, hogy mennyire akarjuk követni őt, s mennyire szeretnénk ugyanazt a lelkületet megélni, s mennyire szeretnénk az ő példáját követni.

Legyen a szeretetválaszunk az, hogy követni akarjuk őt abban, amit tanított, tett, s abban is, amit magára vett – hangsúlyozta a megyéspüspök prédikációjában, melyet követően az egyetemes könyörgések, majd a kereszthódolat következett. A liturgia a szentáldozással, illetve a zárókönyörgéssel zárult, melyet követően a papság és az asszisztencia teljes csendben vonult ki a templomból.

A teljes liturgia megtekinthető:

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán