– Tele van hálával a szívem. Hálás vagyok minden paptestvéremért. Hálás vagyok, hogy kiválasztott, meghívott, felszentelt és megszentel benneteket az Isten! – kezdte prédikációját a főpásztor. – Hálás vagyok azért, hogy ezt én is szolgálhatom és segíthetem. Minél tovább vagyok püspök, annál izgalmasabb, mert annál több személyes találkozásom van veletek, annál többször élem meg a bizalmat, s tudom közvetíteni azt felétek. Ez az egyik legfontosabb megtartó erő köztetek és köztünk. Személy szerint hálát adok mindegyikőtökért ezen a szentmisén; s mikor születésnapot, vagy névnapot köszöntök hajnali négy órakor, akkor pedig azért az atyáért, akinek épp aznap van a születés-, vagy névnapja. Hálát adok a Jóistennek, hogy együtt szolgálhatjuk Isten országának ügyét, együtt végezhetjük a missziót ebben az egyházmegyében. Örülök nektek!
A papságunk megalapításának ünnepét ünnepeljük a mai napon. A papságunkkal, a felszentelésünkkel hatalom jár. Arra gondoltam, hogy ma erről a hatalomról osztanék meg néhány gondolatot veletek, kedves paptestvérek.
Hatalmat kaptunk a konszekrációra, az oldásra és a kötésre. Hatalmat kaptuk a tanításra, a közösség vezetésére és a szolgálatra. Egy olyan világban élünk, ami a hatalomnak és a mammonnak a megszállottja. Nehéz kivonni magunkat a világ lelkületének hatása alól, ezért érdemes odafigyelni, hogy miként élünk a kapott hatalommal, s miként viszonyulunk ahhoz.
Azt gondolom, hogy újra és újra meg kell vizsgálnunk, hogy hol kell megtérnünk. A legkézzelfoghatóbb és legegyszerűbb formája a hatalom gyakorlásának jogi természetű. Ez a „potestas”. De nekünk meg kell térnünk az evangéliumi hatalom gyakorlásához, ami a minisztérium, a szolgálat. Az evangéliumi hatalom jellege néhány szóban összefoglalható. Hatalmat kaptunk arra a szolgálatban, hogy találkozzunk egymással.
Nemcsak a ránk bízott hívekkel, vagy azokkal, akik keresők és nem tartoznak az egyházhoz. Fontosnak tartom a találkozást egymással. Pap a pappal, pap a püspökkel, püspök a papjaival. S nemcsak találkozásról van szó, hanem arról is, hogy meghallgassuk egymást. Minél többször van olyan találkozás közöttünk, ahol nyitott szívvel hallgatjuk egymást, annál több ajándékot fogunk felfedezni a paptestvérünkben, s annál könnyebb lesz szakítani a klerikalizmussal, melyet én egyszerűen csak vallásos gőgnek hívok. Ha nem ismerjük a másikat, könnyen belecsúszunk az ítélkezésbe és abba, hogy lenézzük őt, azonban ez nem a szolgáló szeretet hatalma. Ez valami más.
Hatalmat kaptunk arra, hogy szolgáljuk és segítsük egymást. Pap, a papot. Az természetes, hogy gyakoroljuk ezt a szolgáló szeretetet az egyházközségekben a ránk bízottak felé. Remélem, hogy ez természetes. De azt nem szoktuk meg, hogy egymás felé is gyakoroljuk ezt a szolgálatot. S ez érvényes a diakónusokra és a kispapokra is.
A zsinatunknak a hívószavai ezek voltak: vonzásban, egységben, közösségben. Ha látják a körülöttünk lévők azt, hogy mi egységben és közösségben vagyunk egymással, akkor ez az egyház vonzó lesz számukra. Ha megosztottságot látnak, akkor nem vonzódnak az egyházhoz, hanem más irányba mennek. Egy megosztott világban az egység prófétai jel, s nekünk hatalmunk van arra, hogy szembe menve a világ lelkületével, prófétai jelként éljük meg a szolgáló szeretetben való egységet. Ha ezt komolyan vesszük, nem lesz közöttünk magányos pap, s mindenkinek lesz embere, testvére, aki szolgálja és segíti. Ez nagyon nagy jel a világ és egymás felé, az egyházon belül is.
A szolgáló hatalomnak az egyik jellegzetessége a kedvesség. Nem a kedveskedés, bizalmaskodás, hanem a kedvesség. Ezt nem lehet megfizetni. Vagy fölényesek vagyunk a másikkal szemben, és éreztetjük vele, hogy én különb vagyok, mint te, s ez a világiak felé is botrány és taszító, vagy pedig kedvesek vagyunk egymáshoz. Azért, mert tisztelem a benne élő papot, az Isten gyermekét, vagy Isten képmását a paptestvéremben. Akkor nem nehéz kedvesnek, figyelmesnek lenni.
A szolgáló hatalomnak a másik jellegzetessége az, hogy közel megy a másikhoz. Közel kell mennünk azokhoz, akik eljönnek a templomainkba, és azokhoz is, akik még nem jöttek el hozzánk, s nem is fognak, ha mi nem megyünk el hozzájuk. Közel kell mennünk egymáshoz és az emberekhez. […]
Jézus mindig közel ment, olyan közel, hogy meg is érintette őket, leült velük egy asztalhoz, elment az otthonukba. S mi Krisztusnak vagyunk a papjai. Fordítva is fontos: legyél megközelíthető, vedd fel a telefont, válaszolj a hívásokra. Engedd be a plébániádra az embereket, hogy láthassák, hol élsz. Ez nem a te privát lakosztályod. Engedd, hogy körülnézhessenek az otthonodban, hogy leülhessenek az asztalodhoz. Tedd magadat megközelíthetővé. Jézust meg lehetett érinteni, olyan közel engedte magához az embereket. S akkor a szolgáló szeretet hatalmával az evangélium új formában ragyog fel, s ezt nem lehet kierőltetni, megfizetni. Ez abból a hűségből kell, hogy fakadjon, mely a hivatásunkhoz és Krisztushoz való hűség.
Hálát adok személy szerint értetek külön-külön és együtt is, hálát adok a Jóistennek, hogy együtt szolgálhatjuk az egyházat és Isten országát ebben az egyházmegyében, és kérem Istent, hogy dicsőítse meg az ő nevét bennetek és bennem is – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.
A megyéspüspök szavait követően az egyházmegye papjai megújították a szentelésükkor tett ígéreteiket, majd megszentelték a keresztelendők (katekumenek), és a betegek olaját, valamint a krizmát.
A szentmise teljes egészében megtekinthető a Kaposvári Egyházmegyei Stúdió Youtube csatornán:
Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán
2023. 04. 06.
