– Mint minden korabeli fiatalembernek, Józsefnek és kortársainak is megvoltak az álmai a jövőjéről. Arról, hogy milyen házasságot szeretne, milyen családot, jövőt önmagának, kedvesének és családjának – kezdte prédikációját a főpásztor. – Azonban Istennek is megvoltak az álmai Józsefről. Másképp gondolta József jövőjét, mint ahogyan azt ő saját magának megálmodta. Isten álma az volt, hogy József lesz egyszülött Fiának a nevelőapja. Azért beszélek az álomról, mert Józsefnek Isten álmában hozta tudomására a jövőjéről szóló tervét.

Mindannyiunknak megvannak az álmai. Mindannyian álmodunk szép jövőt, jó egészséget, jó kapcsolatokat, szép házasságot, olyan egyházat és közösséget, mellyel ki lehet állni, melyet fel lehet vállalni. Mindenkinek megvan az álma, a vágya a családjáról, s hogy milyen jövőt, hivatást szeretne. Azonban ahogy múlnak az évek, egyszer csak kiderül, hogy az álom és a valóság nem egészen passzol. Sokaknál köszönőviszonyban sincs. S mikor rádöbbennek, hogy a valóság egészen más, sokan megroppannak és menekülőre fogják. Visszamenekülnek a múltba, a fiatalkori álmaikhoz, például megpróbálják újra az első szerelemmel. Mások előre menekülnek, s megmutatják, hogy nekik igenis igazak a terveik és álmaik.

Mi lenne, ha leülnénk, s nem kényszeresen restaurálgatnánk a terveinket, álmainkat és a jövőnket, hanem megállnánk, és megkérdeznénk Istent, hogy te is ezt álmodtad rólam? Te is ezt gondoltad a munkámról, így gondoltad a jövőmet, házasságomat, családomat? Mi lenne, ha elcsendesednénk? Nem menekülnénk, hanem megkérdeznénk Istent, hogy „Te mit terveztél rólam?”

Van aki, ezt a kérdést már egészen fiatal korában felteszi, s talál is rá választ. Van, akik csak az élet delén kérdezi meg, akkor, amikor már megjelennek a halál jelei. Amikor már kiderül, hogy nem olyan tökéletes az egészsége, nem olyan jó a munkabírása, s a sikerek sem jöttek be úgy, ahogyan szerette volna, és gondok vannak a kapcsolataival is.

Mi lenne, ha megkérdeznénk Istent, hogy „Te mit álmodtál rólam? Mit szerettél volna?” Soha sem késő felismerni Isten akaratát, s életünk utolsó pillanatáig sem késő teljesíteni belőle azt, melyet saját magunkra nézve felismertünk.

Isten elmondta a Szentírásban, hogy mit álmodott rólunk. Józsefnek sikerült: szentté vált. Isten álma mindannyiunkról az, hogy szentek legyünk, miként ő maga, aki megálmodott, megalkotott bennünket, szent. Mindegyikünket szentnek szeretne látni. S Isten nem fantáziál, álmodozik, az ő álma igaz. Csak mi nem akarunk szóba állni az álmaival. Gyakran egy életen át nagy kísérleteket teszünk arra, hogy magunk mellé állítsuk. Azt várjuk tőle, hogy ne legyen más dolga, mint teljesíteni a vágyainkat, terveinket, akaratunkat, akármire is vonatkoznak azok.

De Isten nem ígérte meg azt, hogy aki hisz benne, az megússza a keresztet. Azt sem ígérte meg, hogy aki hisz benne, annak minden álma valóra válik. Ő azt ígérte meg, hogy történjen bármi, velünk van életünk minden napján. S vele kellene megvalósítanunk az ő akaratát, álmát magunkról! Szóba állunk-e Isten terveivel, rólunk alkotott álmával, hogy mi is szentek lehessünk nemcsak a mennyben, hanem már itt a Földön is? – tette fel a kérdést a megyéspüspök prédikációjában, mely teljes egészében megtekinthető:

A szentmise végén Csorba Tamás plébános mondott köszönetet, majd a plébánia udvarára invitálta a jelenlévőket, ahol szeretetvendégséggel készültek az egyházközség hívei.

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán