A mintegy harminc résztvevő kilenc héten át töltekezhetett az elhangzott tanításokból, melyeket követően a kiscsoportokban oszthatták meg egymással az átélt tapasztalataikat. A lelki megújulás mellett a szeminárium célja az is, hogy a résztvevőkből élő közösségek, imacsoportok alakuljanak, vagy bekapcsolódjanak egy-egy, már működő közösség életébe.

A két és fél hónap alatt a férfiak három különleges alkalmon is részt vettek. Először életgyónást végeztek, később a Szentlélek kiáradásáért imádkoztak, majd a záró alkalmon megkapták további életükre szóló küldetésüket: „Légy világosság a sötétségben, légy a föld sója, Isten országának kovásza, légy Jézus Krisztus apostola!”

A küldetési misét Varga László megyéspüspök celebrálta, aki prédikációjában Márk evangéliumának alapján a főparancsról beszélt.

– Azt gondolom, hogy minden szenvedés, öröm, küzdelem, újrakezdés, szeretet-áradás, ünnep és fájdalom, ami az életünkben megjelenik azért történik, hogy eljussunk a főparancsig. Azért, hogy ne legyen más, mert a legtöbb szenvedésünk abból fakad, hogy rengeteg mindenhez igazodunk, s nem a főparancs az életünk közepe. Nem Isten, a felebarátaink és önmagunk szeretete van életünk középpontjában, hanem sok minden más.

Az írástudók Mózes törvényeit több száz parancsra bontották szét. Jézus ezt a rengeteg parancsot kettőbe foglalta össze. Ezt már megtette előtte más is az Ószövetségben. Mi volt azonban különbség? Az egyik csak leegyszerűsítette ezt a sok parancsot: „szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, minden erődből; és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

Jézus ugyanezt mondta, a különbség annyi, hogy ő hozzáadta önmagát, az egész lényét. Nemcsak tanította, tudta, megpróbálta, hanem hozzáadta önmagát. Amikor ez megvan, hogy hozzáadjuk magunkat és belevetjük magunkat teljesen ennek megvalósításába, akkor minden átalakul.

Istent, aki láthatatlan, csak akkor szerethetjük, ha szeretjük a láthatóakat, hiszen mindent ő alkotott. A láthatók közül a legnehezebb pont a szeretetben nem a másik, hanem mi magunk vagyunk. A legnehezebb elfogadni és Isten ajándékaként szeretni önmagunkat anélkül, hogy lealáznánk, leértékelnénk, felmagasztalnánk, vagy többre tartanánk magunkat másoknál. Addig, amíg összehasonlítjuk a szívünkben, a gondolatainkban magunkat másokkal, biztosak lehetünk abban, hogy nem szeretjük saját magunkat, a bennünk lévő bűnöst és a bennünk lévő szentet egyszerre.

A főparancs egyik legnehezebb része: „mint önmagadat!” Jól érzed-e magad a bőrödben? Nem azért, mert most minden rendben van, nem fáj semmid, jól mennek a dolgaid és pénzed is van. Jól érzed-e magad a bőrödben, mert Isten gyermeke, képmása és szeretetajándéka vagy? Vagy pedig állandóan van olyan, amire azt mondod, hogy Isten nem jól teremtett, s jobbat is alkothatott volna?

Aki tele van hálával nem azért, mert kiváló, egészséges, sikeres, hanem azért, mert Isten ajándéka és Isten benne él, abban elkezd minden változni, és elkezd megvalósulni benne a főparancs – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A teljes szentmise megtekinthető:

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán