„Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” (Ez 34, 15-16.) – Nagyon szép az idei ökumenének az alapigéje, mondanivalója. S talán az egyik legszebb igeszakasz az, amit most felolvastunk Ezékiel könyvéből. Önmagában hordozza azt, amit az idei esztendőben, 2023-ban a szívünkre kíván helyezni az ökumené ünnepe. […]

A próféta szavaiban látjuk Isten bemutatkozását, s az ember fölötti ítéletet. Mert Isten az ige első felében elmondja, hogy nem tesz különbséget a saját „báránykái” között. Nem csak az erősre vigyáz, hanem az elesettet, a gyengét meggyógyítja. Nincs számára járulékos veszteség. Az elveszettnek utánamegy, mindegyiket szereti. Nem értékesebb egyik a másiknál, az erősebb a gyengébbnél. Ha tovább olvassuk az igét, láthatjuk, milyen az ember, a „bárányok” maguk között.

Kritikaként illeti a próféta, hogy lám, ott vannak a bárányok és egymást sodorják és egymásnak piszkítják be a vizet. Egymást lökdösik el a legelőről és csak az erősebbek jutnak oda a finom falatokhoz és a tiszta vízhez.

Ilyen az Isten és ilyen az ember. Az egyik végtelenül szeret, nem tesz a sajátjai között különbséget külsőség, vagy adottság alapján sem. Az ember azonban már válogat. Valaki számomra értékesebb, és valaki nem. Nagy igazság van benne, hogy milyennek kellene lennünk. Meg kellene tanulnunk úgy szeretnünk, ahogyan az Úr szeret – fogalmazott az evangélikus lelkész, akinek a teljes igehirdetése meghallgatható:

Fotó és videó: Kling Márk