„Isten megengedi, hogy szeressük!” – éjféli szentmise a Nagyboldogasszony-székesegyházban

December 24-én, Karácsony szentestéjén Varga László megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. A főpásztor prédikációjában Isten bizalmáról, alázatáról és szeretetéről beszélt.

img 012

– Az angyallal együtt nagy örömöt hirdetek nektek! Megszületett a megváltó! Jézus Krisztus nemcsak azzal tanított bennünket, amit a példabeszédekben, vagy szavaival elmondott. Mély tanítást adott azzal, amit magára vett valóságos Istenként és valóságos emberként. Szemléljük most azt, hogy mire tanít bennünket az örömhír, hogy Isten magára vette emberi természetünket, egy lett közülünk, megtestesült.

Az első, ami csodálatos örömhír számomra és megosztom veletek, az Isten alázata. Ő a végtelen Isten, aki által minden lett, és aki megteremtette a világot. Ő a végtelen Isten, aki fenntartja az egész kreatúrát a szeretetével. Ez a végtelen, teljhatalmú Isten, kinek nagyságát el sem tudjuk képzelni, beletestesül egy embernek a létébe. S nemcsak egy embernek a létét veszi magára, hanem még tovább megy. Az utolsó vacsorán az élő Isten, aki az élet ura, beletestesül a halott anyagba, az ostyába és a borba. Mindezt azért, hogy közösséget tudjon vállalni a szeretet a szeretettekkel. Ezért lett emberré, ezért testesül bele egy csecsemő, egy magzat életébe, s ezért testesül bele az ostyába. Azért, hogy eggyé válhasson velünk.

img 003

Az alázatával tanít bennünket a Názáreti Jézus. Ha megértjük a szeretetét, s hiszünk benne, akkor követnünk kell az alázat útján. Azok a kapcsolatok, amelyekben alázattal vannak jelen az emberek, azok szilárdak. Legyen az barátság, házasság, vagy munkatársi kapcsolat. Ahol jelen van az alázat, ott szilárd a kapcsolat, s az ellenkezője is igaz. A szeretetkapcsolatainkat leginkább a kevélység, a gőg és a nagyképűség veszélyezteti.

Miért van annyi veszekedés köztetek? Azért, mert hiányzik az alázat. Senki nem akar veszíteni, szolgálni, s vállalni az utolsó a helyet, ahogyan az Isten tette. Senki nem akarja kiüresíteni magát, lemondani a privilégiumairól, melyeket magának kitalált. A vallási nagyképűség még rombolóbb, mint a kevélység. Jelen van közöttünk akár hívekre gondolok, akár papokra. Nem akarjuk követni Istent az alázat útján, s nem szeretnénk kiüresíteni magunkat. Nem szeretni akarunk, hanem mindig győzni, a kapcsolatainkban is. Legyőzni és meggyőzni a másikat, hogy nekem van igazam. Az igazság pedig, aki maga az Isten, mert veszíteni. Nem akart senkit sem legyőzni, vagy meggyőzni, csak megnyerni akart minket a szeretetével és alázatával. Akik megértik Jézus példáját, Isten alázatát, s van annyi bátorságuk, hogy elinduljanak ezen az úton, azok növekedni fognak a szeretetben egészen addig a mértékig, melyet Krisztus elénk élt.

img 009

Mit tanít nekünk az Isten megtestesülése az alázaton kívül? Azzal, hogy Isten csecsemő lett, egy csodálatos dolgot tanít a szeretet titkáról. Az Isten megengedi, hogy szeressék és törődjenek vele, s kiszolgáltatottságában elfogadhassa a szeretetünket, az emberek szeretetét. Máriáét és Józsefét. De nemcsak ott fogadta el Isten a szeretetet. Nemcsak Betlehemben engedte meg, hogy szeressék, hanem folytatta a szeretet történetét a szenvedőkben, kitaszítottakban, betegekben és nélkülözőkben. Azokban, akikről azt mondja, hogy amit ezek közül egyel is tettetek, azt velem, az Istennel tettétek, vagy nem tettétek.

Isten megengedi, hogy szeressük, sőt, szomjazza a szeretetünket. Csak akkor tudunk növekedni a szeretetben, ha nemcsak szeretni akarunk, megmutatva azt, hogy mi ezt meg tudjuk tenni, hanem elmerjük fogadni mások szeretetét is. Nemcsak akkor, amikor ki vagyunk szolgáltatva, hanem máskor is. A szeretet titkához hozzátartozik, hogy szeretni akarok, adni akarok és el akarom fogadni a szeretetet. Ehhez is alázat kell. Amikor elfogadjuk a másik szeretetét, akkor az a csoda történik, hogy őt segítjük abban, hogy nagyobbá váljon a szeretet útján.

Mire tanít Isten megtestesülése, gyermekké válása, emberré levése bennünket? Azzal, hogy Isten megtestesült, s csecsemőként jött közénk, a bizalom új korszaka köszöntött be. Az Isten nem félt rábízni magát másokra, az emberek szeretetére egy olyan történelmi korban és helyzetben, ahol semmiféle közbiztonság nem létezett a leigázott népek számára, sem szociális háló. Teljes kiszolgáltatottságban voltak a zsidók a rómaiakkal szemben, azonban Jézus mégsem római lett, hanem zsidó, a leigázott nép fia. Mérhetetlen az Isten emberbe vetett bizalma.

img 029

Ha megértjük Isten bizalmát, szeretetét és alázatát, akkor nem tehetünk mást, mint újra és újra még nagyobb bizalommal hagyatkozunk Isten és embertársaink szeretetére. Tudom, hogy kontinentális erők próbálják megtörni a bizalom ajándékát, s minden azt mondja, hogy ne bízz senkiben sem. Isten azonban azt mondja, hogy bízom benned, s merd rám bízni magadat. Jézus és követői is tanúságot tettek arról, hogy a bizalom útja járható, akármilyen helyzetben is vagyunk. Sőt, csak a bizalom útján lehet igazán eljutni Isten országának teljességébe, s csak a bizalom útján növekedhetünk életünk végéig a szeretetben. Jézus példát adott minderre saját létével. Azzal, ahogyan megjelent közöttünk, ahogyan köztünk volt, s ahogyan köztünk maradt.

Köszönjük meg Isten tanítását, példáját, alázatát, s azt, hogy megengedi, hogy ma is szeressük őt. Köszönjük meg bizalmát, s válaszoljunk az alázatra alázattal, a szeretetre szeretettel és a bizalomra bizalommal – fogalmazott a megyéspüspök.

A teljes szentmise megtekinthető:

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán

 
Read 752 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés