A főpásztor az evangéliumhoz kapcsolódóan Szent József két alakjáról, az alvó és a hallgató Szent Józsefről beszélt prédikációjában.

– Aki rá meri bízni magát teljesen a mennyei Atya gondviselő szeretetére, az a leggyakrabban jól alszik. Így volt József is, bár nagyon nehéz döntés előtt állt, s hatalmas kihívás elé állította őt a Jóisten azzal, hogy feleségül vette Máriát úgy, hogy a gyermek nem tőle született. József mégis nyugodtan alszik, mert rá meri bízni magát, a saját és családja jövőjét a mennyei Atyára. Ez a kép arra hív bennünket, hogy bízzuk rá jobban magunkat a mennyei Atya szeretetére.

A másik alak a hallgató József, akinek egyetlen egy szavát sem jegyzik le az evangéliumokban. Egy szót sem szól, s mégis a legnagyobb dolgokat cselekszi. Meghallja Isten üzenetét, megérti és engedelmeskedik, miközben egy szót sem szól. Ahhoz, hogy meghalljuk Isten szavát és üzenetét, ahhoz meg kell tanulnunk csendben lenni. Nem értjük meg egymást, ha mindenki mondja a magáét, s csak az érdekli, hogy a másik hallgassa meg őt. Ugyanígy Istent sem halljuk meg, ha állandóan mi mondjuk a magunkét neki.

Harminchat éve, hogy felfedeztem a csendes szentségimádást. Azóta a napom legfontosabb része az, amikor nem csinálok semmit, csak teljesen csendben vagyok Isten előtt, az Oltáriszentség előtt. Azért, mert szeretném megtudni, hogy mi Isten akarata, s szeretném meghallani Isten üzenetét az életemre, a szolgálatomra vonatkozóan. Ahhoz, hogy meghalljam, s hogy megértsem, csendben kell maradnom.

Kalkuttai Szent Teréz anyától olvastam, hogy „Isten a csend barátja.” Isten a szív csendjében beszél, s nem az a fontos, hogy mit mondunk neki, hanem az a fontos, amit ő mond nekünk – fogalmazott a megyéspüspök.

A teljes szentbeszéd meghallgatható:

A szentmisét követően, a hagyományoknak megfelelően betlehemi pásztorjátékot mutattak be a helyi férfiak, melyet bábtáncoltatásnak is hívnak. A helybeliek szerint ez a hagyomány a régmúltra tekint vissza, a pásztorok már több mint száz éve járják így a falut.

Fotó: Kling Márk