A főpásztor a feltámadásból és az örök életből forrásozó örömről beszélt prédikációjában. – Advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja. „Örüljetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom, örüljetek!” – írja Szent Pál apostol a Filippieknek, majd hozzáteszi: „örömötökről ismerjen meg mindenki! Az Úr közel van!”

Amikor Assisi Szent Ferenc elküldte a követőit misszióba, hogy hirdessék az örömhírt, akkor azt mondta nekik, hogy semmilyen más bizonyíték nem kell a hitelességhez, csak az öröm. Ha örültök, el fogják nektek hinni mindazt, amiről beszéltek. Miből forrásozott Szent Ferencnek és a többi szentnek az öröme, s miből forrásozik a mi igazi örömünk?

Az örömünk legegyszerűbb forrása a szeretet. Mindannyian vágyakozunk rá, hogy szeretve legyünk és arra is, hogy elfogadják a szeretetünket, s hogy tudjunk szeretni. Aki ezt a forrást felfedezi, az az öröm forrására talált rá. Jézus Krisztus azért jött, hogy felébressze a hitet Isten irántunk való szeretetében. Az öröm forrásához vezet bennünket az a Jézus, akinek az eljövetelére emlékezünk, születésére készülünk és a második eljövetelére várunk.

A szeretve vagyok és szeretni tudok öröme minden embernek, vallástól és erkölcsi állapottól függetlenül. Erre mondhatjuk, hogy de engem nem szeretnek, vagy azt, hogy én nem tudok szeretni. Én azért kérdőjelet tennék e két kérdés mögé. A mennyei Atya irántunk való szeretetét senki sem tudta még megingatni. Nem függ semmitől, csak önmagától. Életünk legbiztosabb pontja Isten irántunk való szeretete. Szeretetből akarta, hogy megszülessünk erre a világra, szeretete indította el életünket és a szeretete tartott meg bennünket mind a mai napig. Szeretetében fog beteljesedni valamennyiünk élete.

Merünk-e hinni a szeretetben? Kontinentális erők próbálják letörni Isten irántunk való szeretetébe vetett bizalmunkat. Azt bizonyítják minden csatornán, hogy a gonoszság az úr, s a szeretet igazából nem létezik. Csak a bűn és a gonoszság az, ami ezt a világot megtartja és átjárja. Mi pedig azt hirdetjük, hogy jött valaki, aki legyőzte a rosszat, a gonoszságot. A gonosz hatalmát megtörte, mert megbocsátotta a bűneinket és új, örök életet hozott számunkra. Amikor Jézus elküldi János tanítványait, akkor meghagyja nekik, hogy mondják meg Jánosnak: a vakok látnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek hirdetik az örömhírt.

A halottak feltámadnak. A gonoszság a gonosz legnagyobb küldetése elpusztítani az életet és az örök életet. Jézus Krisztus pedig a halálával és feltámadásával legyőzte a gonosz legnagyobb diadalát, a halált. Örömünk forrása, hogy van örök élet és feltámadás, s hogy akiket elveszítettünk, azoknak a léte nem a semmibe hullott. Azok, akik már nincsenek közöttünk, reményünk szerint Isten szeretetének boldog színelátásában vannak. Ez a hit titka, mint ahogyan első pontként az is a hit titka, hogy Isten feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, mindig szeret bennünket. Aki hiszi, az meg fogja tapasztalni. A hitből fakadó tapasztalat lesz az, ami igazán be tudja tölteni örömmel és szeretettel a szívünket. […]

A mai napon az egyház arra hív minket, hogy legyünk hálásak azért, mert ez a szeretet megjelent közöttünk, s ez a szeretet bennünk is működik. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy erősítse meg a hitünket Isten irántunk való szeretetében. Legyünk egymásnak támaszai, megerősítői, mert sokan vannak közülünk, akik félnek, kétségbe esnek, kételkednek és bizonytalanok, mert nem mernek hinni. Először a hit, s csak utána a tapasztalat. Kérjétek Isten Szentlelkét, hogy ébressze fel a szívetekben a hit ajándékát, hogy merjetek hinni, s aztán ezt a hitet ajándékozzátok másoknak is. Az ebből fakadó öröm bizonyíték lesz mások számára is, hogy tényleg igaz, amit hirdetünk. Ha tudsz örülni, hálás szívvel jelen lenni egy ilyen világban, akkor felmerül a kérdés, hogy lehet, hogy igaz. Az öröm ragadós, fertőz, ahogyan az idegesség és a türelmetlenség is megfertőzi a környezetünket. Fertőzzétek meg ezt a várost és a környezeteteket az Isten irántunk való szeretetébe vetett, hitből fakadó örömmel! – fogalmazott a megyéspüspök.

A szentmisét követően az emlékezők a Kossuth térre vonultak át, ahol a Csiky Gergely Színház két művésze, Török Saca és Fándly Csaba adott műsort, majd Hegedüs Gábor evangélikus lelkész osztotta meg gondolatait.

– Az örömhír, hogy bármi baj is ér, bármilyen gyász is nyomja a lelkemet, nem kell vele egyedül megküzdenem. Még hogyha az élet múlandóságát is látom magam előtt, nem kell vele egyedül szembe néznem, mert nemsokára itt van az, aki az örök életet hozta el – fogalmazott az evangélikus lelkész, akinek gondolatait követően emlékséta indult a Nagyboldogasszony-székesegyház előtti térre. Az emlékezők pillangóalakot formálva elhelyezték mécseseiket, mely a lelkek fájdalommentes búcsúzásának alakjává vált. Az emlékezés Varga László megyéspüspök imádságával ért véget, melyet követően a családok a magasba engedték a fehér héliumgömböket, melyekre elhunyt gyermeküknek szánt üzeneteiket fogalmazták meg.

Fotó: Kling Márk