A főpásztor az ünnep kapcsán az életszentségről és az Istenre irányuló vágyról beszélt prédikációjában.

„Legyetek szentek! – kéri Isten az ő választott népétől – mert én, a ti Istenetek szent vagyok! Nem azért, mert különbek vagytok, jobbak, vagy kiválóak, hanem mert én, aki alkottalak, teremtettelek és meghívtalak benneteket, szent vagyok. Ti az én képmásaim, egy szentnek a képmásai vagytok”.

– Isten a Leviták könyvében azt is elárulja népének, hogy a Szentlélek által ő teszi szentté őket. Ez azt jelenti, hogy önerőből nem megy. Miként formál bennünket a Szentlélek a szentségre? Akiket ma ünnepel az egyház, ők egy hatalmas igen arra a kérdésre, hogy az életszentség lehetséges-e. Ha megkérdeznék külön-külön mindenkit, hogy akar-e szent lenni, a jelenlévők legnagyobb része lehet, hogy azt mondaná: köszönöm, de nem. Mert hát milyenek is azok a szentek? Én szeretnék normális életet élni, ők pedig úgy tűnik, hogy nem egészen normális életet éltek. Kitűntek sok mindenben a többi ember közül, s én jól megvagyok, nem szeretnék semmi extra dolgot. Ezek az emberek, akik az elmúlt évezredekben szentté váltak, azt az örömhírt hirdetik, hogy ez veled is megtörténhet. Te is szentté válhatsz.

Az első, hogy legalább a kérdéssel állj szóba. Ha alapból elutasítod, akkor soha nem lehetsz szent. Akkor nemet mondasz arra, hogy Isten akaratát teljesítsd, hiszen az ő akarata az, hogy szentek legyünk. Az élet teljességét, a legteljesebb életet kínálja azzal, hogy meghív bennünket a szentségre. Valószínű, hogy az egyik nehézség az életszentséggel kapcsolatban, hogy folyamatosan azt kommunikálták felénk, hogy a szentek erkölcsi világbajnokok. Nincs bűnük, vagy csak alig, s rengeteg erényük van. Ebben van igazság, de ha innét indulunk, akkor mindenki mondhatja azt, hogy ezt nem neki találták ki. Ha egy kicsit is ismerjük önmagunkat és tudjuk a bűneinket, akkor mondhatjuk azt, hogy én nem akarok szent lenni, mert nem tudok erkölcsi bajnokságon versenyezni, hiszen én gyenge, bűnös, csetlő-botló ember vagyok.

Rossz oldalról közelítünk. De az életszentség titka nem az, hogy erénybajnokokká váljunk, hanem a vágy. Az a mély, belső, Istenre irányuló vágy, mely Istennel akarja betölteni a szívet. Akit betölt egy szerelem, vagy kapcsolat, az nagyon sok mindent elhagy azért az egyért. Átalakul minden, mert ott van a nagy ő. Meg kellene értenünk, hogy valaki nagyon szerelmes belénk. Ez a valaki nagyobb, mint a kedvesed, a házastársad, vagy a gyermeked, és erre a szeretetre lehet építeni. Ez a szeretet nem változott évezredek óta. A házastársad szerelme hol lángolt, hol kevésbé. Változott, alakult. Isten szeretete soha. Van egy olyan szeretetforrás, amely nem változik, ami elé oda lehet állni naponta és megengedni, hogy betöltse a szívünket, lényünket.

Amikor elkezdi betölteni Isten szeretete az életünket, akkor elkezdünk jó irányba változni. Majd ez a szeretet általában ugyanazt hozza, mint a szerelmesek szeretete: elkezdenek izzani, égni. Úgy hívják a szenteket, hogy sugárzó emberek. Isten szeretetét sugározzák a tekintetükkel, a szavaikkal, a jelenlétükkel. Ez nem is nehéz számukra, mert betöltötte őket ez a szeretet, és szeretnék, ha minél inkább betöltené őket. Ez a szeretet túlcsordul, s elér másokat is. Ennek a következménye az, hogy eszük ágában sincs bűnöket elkövetni. Mert akinek a szíve be van töltve szeretettel, az nem akar rosszat. Az még inkább be akarja fogadni ezt a szeretetet.

Mindenszentek ünnepe van. Válasszuk ki a szentjeinket, akik a szívünkhöz közel állnak. Kérjük közbenjárásukat, hogy az élet teljességét tudjuk élni és teljesíthessük a mennyei Atya akaratát, aki azt akarja, hogy szentek legyünk. – fogalmazott a megyéspüspök.

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán