Ezen ifjúsági nap alkalmával találkoztam Jézussal és a többi fiatallal. Együtt, Isten szeretetével eltelve dicsőítettük mennyei Atyánkat, aki mint a Forráspont szlogenjében is olvashatjuk, örömre hívott bennünket.
Nem vagyok benne biztos, hogy mindent le tudok írni, ami történt velem, hisz a Teremtő szeretete leírhatatlanul csodálatos érzés. De megpróbálkozom vele és ehhez kérem az Úr segítségét.
A történet ott kezdődik, hogy három hete, hétfőn Feri atya írt egy e-mailt, hogy lenne-e kedvem felmenni Budapestre, erre a rendezvényre. Eleinte bizonytalan voltam, úgyhogy vasárnap megkérdeztem, hogy miről szól a dolog. Az atya elbeszéléséből kedvet kaptam és a következő nap megkértem az osztályfőnökömet, hogy segítsen a regisztrálásban. A tanárnő szervezésbe fogott, melynek eredménye képpen az egész évfolyam részt vehetett a Forrásponton.
Szeptember 17-én, szombat reggel bár rossz volt az idő, de lelkesedésem egy percre sem lankadt, mert hajtott a vágy, hogy találkozzak Jézussal. 10 órakor indultunk, két és fél órán keresztül utaztunk, mire megérkeztünk a helyszínre, a BOK csarnokba. A beléptetéssel nem volt gond és perceken belül elfoglalhattuk helyünket.
Még mielőtt elkezdődött volna a műsor, volt lehetőségem gyónni, ezáltal tiszta lélekkel várhattam a kezdést.
A rendezvény egy zenés dicsőítéssel vette kezdetét, ami jól énekelhető, szép énekei által megalapozta a jelenlevők hangulatát. A dicsőítés és a tanúságtételek során sokak ráébredhettek, hogy az Egyház és a katolikus közösség nem egy idejét múlt dolog, hanem tényleg tudunk egy király bulit csinálni, ami közelebb hoz minket Istenhez.
Ez a két program mélyen megérintett, de ami ezután jött, az számomra sokkal kedvesebb volt, mint az előbbiek. Ez Fábry Kornél atya tanítása. A tanításban Isten üzenete fogott meg leginkább. Az, amit Isten Kornél atyán keresztül üzent nekünk, nekem. Az ilyen beszédek után szokott hálát adni az ember Teremtőjének, hogy ilyen papjaink lehetnek, akiken keresztül Jézus szól hozzánk és hív magához, mert jót akar nekünk.
Ezután következett a szentségimádás, ami során teljesen megrendültem és tetőtől talpig eltöltött Isten végtelen szeretete. Olyan csodálatos és gyönyörű érzés volt, hogy ezentúl gyakrabban szeretném látogatni a szentségimádásokat és ezáltal Jézust.
A szentségimádás alatt volt gyónási lehetőség, amit sokan kis is használtak.
Voltak önkéntesek is, akikkel együtt lehetett magunkért, másokért vagy akármiért, amiért szükséget éreztünk imádkozni. Ezt most próbáltam ki először és nagyon jó volt, a felebarátomon keresztül tapasztaltam meg Jézus szeretetét.
A szentségimádást követte a szentmise, amin sokat kellett gondolkodnom, mert az evangélium most kiváltképp bonyolult volt, de Erdő Péter bíboros atya prédikációjában választ kaptam a kérdéseimre, és e válaszok és kérdések segítségével erősödtem hitemben.
A szentáldozás nagyon érdekes volt, mert ennyi Krisztus-testet, mint ott, még sohasem láttam. Valamint szép, meghitt perceket éltem át, amikor az ostya színe alatt találkoztam Megváltónkkal.
A hazaúton örömmel telt szívünk még hívta volna a játékot és a beszélgetést, de testünk már teljesen készen volt.
Amikor hazaértünk és leszálltunk a buszról, boldogan elköszöntünk egymástól, a tanárainktól, papjainktól és nehéz léptekkel mindenki elindult az autókhoz, ahol a szülők már várták álmos gyerekeiket.
Szűcs Ákos Botond
Fotó: katgim.hu; Plébániai Unió Kaposvár
