Az első hét zárószentmiséjét Varga László megyéspüspök celebrálta, aki prédikációjában a bennünk élő, farkasbőrbe bújt rossz felismerésére és leküzdésére hívta fel a gyermekek figyelmét:

Varga László püspök atya gyermekeknek mondott homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

„Láttatok már farkast? Tudjátok-e, hogy hol laknak a farkasok? Képzeljétek, hogy nem csak a vadonban, és az állatkertben laknak a farkasok! Én tudom, hogy bennem is lakik egy farkas, és bennetek is. Nem mutatom meg, mert félek, hogy harap, de tudom, hogy mindenkiben ott lakik egy farkas. Egy olyan ordas farkas, amely a kisgyerekekben farkaskölyök, a felnőttekben ordas. Tud vicsorítani! Tud beleharapni a másikba! Tud hörögni! Tud karmolni! Bennünk laknak a farkasok!

Jó, hogy ott vannak? Bizony nem jó! Hát mit kezdjünk a farkasainkkal? Megkellene szelídíteni! Mindegyünkben láthatóvá válik ez a farkas. Ha megsérted a másikat, rosszat teszel vele, szidod vagy elveszed a játékát, a farkas vicsorít és ugrik, bizony ott van benned is. Jézus azt kérte, hogy úgy menjünk az emberek közé, mint bárányok a farkasok közé. Mi leginkább úgy szeretünk menni, mint farkasok a bárányok közé!
Hogyan lehet megszelídíteni a farkasokat, akik bennünk vannak? A bennünk lévő farkast úgy lehet megszelídíteni mondta Ő, hogy senkit nem bántunk! A szentmisében is azt imádkozzuk, hogy „Íme az Isten báránya!” – nem azt, hogy Isten farkasa, aki azért jött, hogy megmarja az embereket, – hanem azt, hogy „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit”! Elveszi azokat a bűnöket, ami a farkasok étvágyát növeli. Minden bűn növeli a farkasok étvágyát! Úgyhogy meg lehet szelídíteni a farkasokat úgy, hogy nem hizlaljuk őket! Nem nőnek nagyra bennünk az ordas farkasok, hanem mindig picik maradnak. Egy kicsi farkas még kezelhető. A tapasztalatom az, hogy sajnos a halálunkig életben vannak a farkasaink. De nem mindegy, hogy nagyra hizlalom, és ereje van, vagy picit, és lehet vele játszani, és megszelídül. Ezért, ha lehet, ne hizlaljátok a bennetek lévő farkast azzal, hogy rosszat tesztek.

Ha a másikkal teszel rosszat, akkor az ő farkasát is hizlalod, meg a sajátodat is! Mert, ha én bántok valakit, mit csinál? Ugrik, és nekem jön!

Meg kellene szelídíteni a bennünk lévő farkasokat! meg lehet szelídíteni akkor, ha jó kapcsolatban vagyunk a báránnyal, Isten bárányával, akit úgy hívnak, hogy Jézus Krisztus! Akinek jó a kapcsolata a báránnyal – sokat imádkozik, sokat beszélget vele, – az meg tudja szelídíteni a benne lévő farkast! És van egy másik szelídítés is! A Szentírás azt mondja, hogy a rosszat a jóval győzzük le. Ha a bennünk lévő ordas farkast nem vadítjuk, hanem jót teszünk, akkor az meg fog szelídülni! A farkas elviselhető lesz, sőt olyan lesz, mint a házőrző kutya. Szeretnétek megszelídíteni? Én is nagyon szeretném megszelídíteni! A sajátomat is, – hiszen bennem is van, – és a tiéteket is!

Ehhez két dolgot kérek: Legyetek jóban a báránnyal, imádkozzatok sokszor és sokat, a szüleitekkel együtt, vagy külön! És azt, hogy ha rosszat láttok – vagyis azt, hogy a farkas már megint dolgozott, akkor tegyetek jót! A rosszat jóval győzzétek le! Még nagyobb jóval, és meg fog szelídülni az a sok kis farkas, vagy nagy ordas, ami bennünk lakik!

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen!”

Alább egy segítő beszámolóját olvashatjuk a táborról:

„Újra itt vagyunk Szennában, birtokba vesszük a kultúrházat és a sportcsarnokot. Elfoglaljuk már jól megszokott helyeinket, felkészülünk a gyerekek fogadására. Minden évben nagy szeretettel, lelkesedéssel, sok-sok készüléssel és odafigyeléssel várjuk a csemetéket.
Feladatunk nem egyszerű, nem könnyű, fárasztó és sokszor nagy teher számunkra. De nem csupán egy átlagos napközis tábor az, ami itt zajlik két héten át. Megpróbálunk sok mindent átadni a táborozóknak. Szeretnénk, ha megtapasztalhatnák az Istennel való találkozás örömét. A vele való közösségre hívjuk őket, a vele való találkozás örömét adjuk nekik. Célunk nagyon összetett. Sokunk számára ez egy lehetőség az örömhír átadására, az evangelizációra. Mások a szeretni – szeretve lenni érzés átadását és megtapasztalását tekintik küldetésüknek. Megint mások a nyári élmények szerzését, új barátok megismerését helyezik előtérbe. Egy biztos, mindannyian szolgálunk, mégpedig Istennek! Isten eszközeként közvetítjük az Ő jóságát, szeretetét és kegyelmét. Hisszük és reméljük, hogy elindítunk valamit ezekben az apró lelkekben, az ő életükben és családjaikéban.

Az Úré a dicsőség ezért! Ámen.”