– Kereszténynek lenni kiválasztottságot és küldetést jelent. A keresztség által Isten, a mi Atyánk mindannyiunkat kiragadott a sötétség hatalmából és áthelyezett szeretett Fia országába. A világosság fiaivá tett bennünket. Jel szerepet, küldetést szánt mindegyikünknek, nem csak a papoknak, szerzeteseknek és diakónusoknak. Minden megkeresztelt embernek, akit Isten kiválasztott, küldetése van. A küldetés egyszerű: meg kell élnünk szavainkkal, és tetteinkkel meg kell mutatnunk, hogy elérkezett hozzánk Isten szereteturalma, Isten szeretetországa.

Keveset foglalkozunk Isten országával, s rengeteget foglalkozunk az evilági országgal, annak minden gondjával, bajával, örömével. Nagyon keveset foglalkozunk azzal, ami soha nem múlik el. A világ elmúlik, Isten országa örök. Nem foglalkozunk Isten országával, ami már elkezdődött az életünkben, és ami kiteljesedik a mennyek országában. Küldetésünk van, hogy megéljük Isten szeretetországának igazságosságát, békéjét, örömét, és másokat is meghívjunk Isten szeretetországába. Ez a legfontosabb küldetés, melynek két oldalát mutatja be az imént hallott evangéliumi szakasz.

Az első, hogy kerülnünk kell a képmutató vallásosságot. Jézus szavaival azt hallottuk az írástudókról, hogy színleg nagyokat imádkoznak, de miközben látszólag kapcsolatban vannak az élő Istennel, a tetteik egészen másról árulkodnak – fogalmazott a megyéspüspök, majd hangsúlyozta: nemcsak a papoknak kell hiteles életet élniük, amikor a gondolatok, a szavak és tettek egységben vannak, hanem minden megkeresztelt katolikusnak hitelesnek kell lennie.

– A másik fontos példa, amit az evangéliumban útként, példaként jelölt számunkra Jézus, a szegény özvegyasszony példája, aki odaadta egész megélhetését ajándékként a templomnak. Jézus őt állítja példaként azok elé, akik csak a feleslegükből adakoztak. Mindenki nagyobb összeget adott, azonban csak a feleslegéből tette azt. Ez a szegény asszony pedig odaadta egész megélhetését.

Jézus Krisztus az ő gazdagságát nem tartotta olyannak, amelyhez ragaszkodjon. Kiüresítette önmagát, szegénnyé lett értünk, hogy minket gazdaggá tegyen. Nem pénzben, vagy hatalomban. A legnagyobb kincset ajándékozta nekünk, amiért mindent oda lehet adni. Az Isten országát, szereteturalmát, mely elérkezett megtestesülésével és köztünk való jelenlétével. Ez a legnagyobb kincs. Odaadott mindent, s ebben a szentmisében is odaad nekünk. A szentáldozásban egész életét adja nekünk, nem tart vissza semmit, mert gazdaggá akar tenni minket önmagával, szeretetével és istenségével – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

– Boldizsár Zoltán templomépítő plébánosunkról nevezett közösségi terünket a plébánia pincerészében alakítottuk ki. Méltó, és igazságos, hogy emléket állítsunk annak az atyának, aki nemcsak a templomot építtette, hanem az egész városrészben meghatározó munkát végzett – fogalmazott Horváth Lóránt plébános, majd köszönetet mondott azoknak, akik időt, energiát, anyagi hozzájárulást nem sajnálva segítették a munkálatok elkészültét.

A szentmisét követően a papság és a hívek a plébániaépület alagsorában kialakított Boldizsár Zoltán közösségi terembe vonult át, ahol a főpásztor megáldotta az helyiséget. Az önerőből megvalósult felújítás során a pinceszint tereit egybenyitották, valamint mosdóhelyiségeket és konyhát is kialakítottak. Az áldást követően Horváth Lóránt plébános a felújítási munkálatokról készített videós összeállítást mutatott be, majd közös imádságot követően agapéval és kötetlen beszélgetéssel ért véget az alkalom.

Fotó: Kling Márk