A mintegy ötórás gyalogutat követően szentmisén vettek részt a zarándokok, amelyet Dr. Nyéky Kálmán plébános mutatott be. – A mai szentmisében a papi és szerzetesi hivatásokért is imádkozunk, hiszen oly nagy szükségünk van arra, hogy a fiatalok igent tudjanak mondani erre a meghívásra, hogy Krisztust vigyük az emberek közé. Talán olykor elfeledkeztünk erről a legnagyobb küldetésről, hogy szolgái lehessünk az Örökkévalónak, mint Mária – fogalmazott a szentmise elején a plébános.

A szentmise szónoka Tölgyesi Dávid ifjúsági referens volt. – A mai napon Andocsra zarándokoltunk, hogy köszöntsük a Szűzanyát. A zarándoklat alkalmával két dolog történik velünk: az egyik, hogy találkozunk egymással, a másik, hogy találkozunk a Természetfelettivel. A találkozásban megfogalmazzuk kéréseinket, felajánljuk szenvedéseinket, a Szűzanya lába elé téve azokat.

Ha felajánlok valamit, akkor arra vágyom, hogy azt vegyék el tőlem. Azonban ez nem mindig történik így. Sok csodát lehet tapasztalni, a mi Urunk csodatévő Isten. Minden felajánlásban van egy csoda, s nemcsak akkor, ha a problémáinkat, nehézségeinket elveszi az Isten.

Amikor a szentmisében megtörténik a felajánlás, a saját szenvedéseinket is odavihetjük az oltárhoz. Amikor a pap felajánlja a kenyeret és bort, akkor a Jóisten megszenteli és sokkal többet ad vissza. Ez a felajánlás lényege. Amikor a szenvedéseinket felajánljuk a Jóistennek, akkor vagy elveszi azokat, vagy valami sokkal többet ad nekünk vissza, ami által megerősödünk akár a hitünkben, akár abban, hogy szembenézzünk a szenvedéseinkkel – fogalmazott Tölgyesi Dávid, majd négy egyszerű gondolatot mentén elmélkedett tovább prédikációjában.

Az első, hogy higgyük el: a Jóisten tudva és akarva alkotott minket. Isten teremtő keze minden egyes ember alkotásánál jelen van, ő nem teremt selejtet. A második, hogy Isten nemcsak megalkotja az embert szeretetből, tudva és akarva, hanem ő egy gondviselő Atya, egy állandó létező. Egyfolytában ajándékokat ad nekünk, s még a bűnös ember mellett is folyamatosan jelen van. A harmadik nagyon fontos gondolat, mely talán közhelyesen hangzik: szeressük az Istent! S a negyedik gondolat, hogy legyen küldetésünk. Higgyünk abban, hogy egymásnak testvérei vagyunk, s ne hagyjon hidegen minket a másik, aki felé Isten feltétel nélküli szeretetét kell közvetítenünk.

Fotó: Gyürüsi Zsolt, Kling Márk