Mgr. Gänswein második nyilatkozata Sarah bíboros könyve kapcsán

Mgr. Georg Gänswein a Pápai Ház prefektusa, valamint XVI. Benedek emeritus pápa személyi titkára e héten másodszorra állt a nyilvánosság elé, hogy megcáfolja azon kommentárokat, amelyek szerint Ferenc pápa „nyomást gyakorolt” volna elődje irányában. Íme, Anita Bourdin jegyzete.

Zenit 2020.01.17. Anita Bourdin

A német nyelvű, interneten is olvasható Die Tagespost című katolikus napilapban 2020. január 17-én Mgr. Gänswein lényegében ugyanazt ismétli meg Guido Horst újságírónak, amit már keddi nyilatkozata is tartalmazott a papi cölibátusról megjelent könyv kapcsán, illetve hozzáteszi, hogy Ferenc pápa semmiféle nyomást sem gyakorolt az ügyben. A prefektus január 14-én kifejtette, hogy az emeritus pápa a szöveget hónapokkal korábban írta (tehát nem az Amazóniáról folyó szinódus után). Most kiegészíti azzal, hogy XVI. Benedek nem látta a könyvborítót 2020. január 13. előtt („Er habe vor Montag nie das Cover des Buchs gesehen”). Nincs közte és a francia kiadó között semmiféle szerződés, nem társszerzője sem a bevezetőnek, sem a konklúziónak („Auch habe Benedikt nicht die Einleitung und die Zusammenfassung am Ende des Buchs mitverfasst”). Ezért kérte, hogy ne legyen feltüntetve sem szerzőként, sem társszerzőként.

Csak sajnálkozni tudunk azon, hogy jelen polémia miatt a papi cölibátus kérdése az érintett személyek számára fájdalmassá vált, ugyanakkor alkalom lett megoszlás szítására. A témát egy adott könyv keletkezésére és a kiadásra vonatkozó szerződésre redukálta. A teológiai, spirituális és pasztorális tét, a papi testvériség és teológusok közötti kapcsolat sokkal több figyelmet érdemelne. A vita egy másik dolgot is a felejtés homályában hagy: Ferenc pápa nemrég ünnepelte papsága 50. évfordulóját.22

Katolikusnak (meg)maradni Amazóniában

Mi, európaiak – akik sokszor naponta részesülhetünk az Eucharisztia ajándékában – szem előtt tévesztettük, hogy a „viri probati” kérdése [a kipróbált, megfelelő felkészültséggel rendelkező, házas férfiak felszentelése] az Amazóniával foglalkozó szinódusi atyák előtt jelent meg nyomatékkal, mivel egyes megkereszteltek e régióban nem részesülhetnek csupán évente egyszer Krisztus Testéből, akkor, amikor egy pap „arra jár”. „Alkalmi pasztorációról” van szó, holott olyan szolgálatra lenne szükség, amely reális „jelenlét”. Az év felében az utak járhatatlanok, s a maradék idő [a lelkipásztor számára] nem elégséges a hívek többszöri meglátogatására. El tudunk-e képzelni saját közösségeinkben ilyen „böjtöt”? Az Eucharisztiáról szóló katolikus tanításnak nem kellene-e kiegészülnie Krisztus valóságos jelenlétével? Más egyházi közösségek is evangelizálnak Amazóniában. Vajon mi a különbség köztük és a katolikus egyház között, ha nem az Eucharisztia van a helyi közösség élete középpontjában? Időnként hősies dolog katolikusnak „maradni”. Hallottuk-e valaha, hogy a magas páratartalom miatt az Ostyát nem tudják úgy megőrizni, mint a mi mérsékelt éghajlatú területeinken? A szinódus során egy püspök megosztotta a Zenit munkatársaival, hogy a fénymásolópapírt, ahhoz, hogy ténylegesen tudják használni, lámpa alatt kell tartani a megfelelő szárazság konzerválásához.

Apostoli alternatíva

De lenne más megoldás is, mint a „viri probati” felszentelése. Ferenc pápa hozta szóba 2019. október 26-án, a szinódus végén. Arra figyelmeztetett, hogy a jövendőbeni papokat apostoli nagylelkűségre is nevelni kell. Itt, ebben a kérdésben, a pápa bizonyára „nyomást gyakorolt”. A Szentatya a következőt mondta: „Egyes országokban – ezt az egyik munkacsoportban hallottam egy alkalommal – az apostoli buzgalom bizonyos hiányát érzékelik az amazóniai térséget illetően azon papok részéről, akik nem ott szolgálnak. Filoni bíborosnak és nekem gondot okoz, amikor egy kongregáció elhagy egy apostoli vikariátust [az egyházmegyei közigazgatási egység neve missziós területeken], s ugyanazon országban szeretnénk helyükre papot találni. A válasz: »Nem, nem erre vagyok felkészülve.« Nos, ezt meg kell változtatni. A papi képzés minden országban egységes, azzal a felelősséggel, hogy a [képzésben résztvevő] magára vegye mindazon problémákat, amelyeket az adott földrajzi terület, s az adott püspöki konferencia hordoz. Ha meg akarunk újulni, nem szabad, hogy hiányozzon a hév. Emlékszem, ketten megjegyezték, hogy nem látják, hogy erős lenne az igyekezet csökkenése. Bocsássatok meg, de létezik ez az – erős vagy kevésbé erős – ügybuzgalomhiány. A fiatal szerzeteseknél ezt számításba kell venni. Nagy és szép az ő hivatásuk, s apostoli buzgalomra kell őket nevelni, hogy elmenjenek a határterületekre is.”

33

Ez nem mutatis mutandis Xavéri Szent Ferenc sorainak visszhangja abból a levélből, amelyet Szent Ignácnak írt, s amelyet minden évben a zsolozsma december 3-án elénk tár? „Ezen a vidéken sokan csak azért nem lesznek keresztényekké, mert nincs, aki keresztényekké tegye őket. Nagyon sokszor eszembe jutnak az európai egyetemek, különösen a párizsi; szeretném végigrohanni, és válogatás nélkül szerte kiabálni, hogy azokat, akikben több a tudomány, mint a szeretet, így döbbentsem meg: „Jaj, a lelkek milyen nagy száma van kizárva a mennyországból a ti bűnötök miatt, és jut kárhozatra!” Bárcsak ennek a feladatnak is annyira nekifeküdnének, mint a tanulmányaiknak, hogy számot tudjanak adni Istennek a tudományukról és a rájuk bízott talentumokról. Ez a gondolat ugyanis arra indítaná legtöbbjüket, hogy – miután elmélkedtek Isten ügyéről – törekedjenek meghallani lelkük mélyén az Isten szavát, és feledve az egyéni kedvteléseiket meg pusztán az emberi dolgokat, mindenestül Isten útmutatására és döntésére bízzák magukat. Szívből így kiáltanának: „Itt vagyok, Uram! Mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9, 6 Vulg.) Küldj oda, ahová csak kívánod, akár még Indiába is!”

Fordította: Hantos-Varga Márta

A Magyar Kurir kivonata a pápa októberi beszédéből: „Bizonyos dolgokon változtatni kell, mert az egyház folyton megújul – ez is a most lezárult szinódus egyik tanulsága. Az egyik csoportos megbeszélésen elhangzott, hogy az amazóniai papsághoz képest csekély a más területeken élő papok buzgósága. Olyan fiatal szerzeteseket kell képezni, akiknek erős a hivatásuk, és ezzel az apostoli buzgalommal mehetnek a határvidékekre. Célszerű lenne egy évre a szomszédos régióba küldeni ezeket a fiatalokat, mint ahogy a szentszéki diplomatákat is, hogy a helyi püspök segítségére legyenek a missziós területen. Ferenc pápa ezután az ún. „első világ” (Európa, USA) papságáról beszélt: sokan vannak, mégsem tudnak küldeni papokat az Amazonas-térségbe. Vannak érdekvezérelt fidei donum papok is, akikkel még Buenos Airesben püspökként találkozott. Volt, aki tanulni érkezett oda, de annyira beleszeretett a helybe, meg abba, amit az első világ tud nyújtani, hogy már nem akart hazamenni egyházmegyéjébe. Ilyenkor a püspök, hogy megmentse a hivatást, enged. Ferenc pápa ezzel szemben köszönetet mondott a valódi fidei donum papoknak, akik Afrikából, Ázsiából és Amerikából érkeznek Európába, aztán küldetésük végeztével visszatérnek hazájukba.” https://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-zarobeszede-az-amazoniai-szinoduson-sokoldalu-diagnozis-szuletett

https://www.die-tagespost.de/kirche-aktuell/aktuell/Zoelibats-Buch-Wie-es-wirklich-lief;art4874,204729

https://www.magyarkurir.hu/kitekinto/az-amerikai-kiado-figyelmen-kivul-hagyta-xvi-benedek-kereset-nem-valtoztatott-konyv-szerzosegen

 
Read 262 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés