– Mindannyiunknak fel kell ismernünk békességteremtésben való személyes felelősségünket. Ezt a felelősséget nagyon gyorsan áthárítjuk a politikusokra, a világ vezetőire őket okolva azért a békétlenségért, ami átjárja a világunkat és a szívünket is. Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás. Valamennyien felelősek vagyunk a világ békéjéért, a békességteremtésért ott, ahová Isten helyezett bennünket. Mennyi megosztottságot, haragot, indulatot, előítéletet őrzünk a szívünkben? Ha hatalom lenne a kezünkben, könnyen indítanánk háborút mi is azokkal szemben, akik nekünk nem tetszenek, vagy akiket gyűlölünk. Nem ezt tesszük kicsiben? A saját házunk népében, közösségünkben, társadalmunkban egyházunkban. Felelősek vagyunk a világ békéjéért ott, ahol élünk. Jézus boldognak hívja a békességteremtőket, mert ők Isten fiai. Ezt a boldogságot kellene naponta örömmel megélni kinek-kinek a saját szerettei, családja és környezete körében.

Ahhoz, hogy békességteremtők legyünk, először meg kell szívlelnünk a boldogmondások közül Jézusnak ezen szavait, s késznek kell állnunk a változásra. A legtöbb békétlenség abból fakad, hogy lecövekelünk. Mi ezt így szoktuk, ezen senki se akarjon változtatni. Ebben a vallásos emberek az élen járnak, mert vannak vallásos szokásaink, hagyományaink, s azon senki ne változtasson, mert tudjuk, hogy az úgy jó. Mi lesz belőle? Megosztottság, veszekedés, harag és békétlenség. A Szentlélek a változás Lelke. Egyikünk sem kész a szeretetben, az életszentségben. Ez azt jeleni, hogy változnunk és növekednünk kell. Azt jelenti, hogy a nézőpontunkat el kell engednünk, ha azt akarjuk, hogy béke legyen. Senki sem akar változni, mindenki azt várja, hogy változzon meg a másik, legyen az püspök, pap, hívő, vagy a férjed, feleséged, gyermekeid. Akkor lesz rend, akkor lesz jó, ha másképp viselkedik.

A békétlenségnek az egyik forrása, hogy merevek vagyunk, nem akarunk változni. Ahhoz, hogy béke legyen, engednünk kell a Szentléleknek, aki mindig változásra, a szeretetben való növekedésre és megtérésre hív bennünket. Egészen addig meg kell térnünk, amíg Jézus Krisztus újra el nem jön, vagy amíg színről-színre nem találkozunk vele.

Addig azonban folyamatosan meg kell térnünk. Isten országa igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Ha a békétlenség, örömtelenség jelei mutatkoznak, akkor meg kell térnünk. Nemcsak a másiknak, hanem nekünk, a szívünknek. S ahhoz, hogy béke legyen akár a világban, akár a szívünkben, vagy a környezetünkben, meg kell őriznünk a reményt, hogy Istennek mindenek felett álló hatalma van, s akármilyen reménytelennek is látszik egy helyzet, mindig van remény, mert Isten az Isten. Ő a Mindenható, akinek mindenre van hatalma és mindenek felett áll. […]

Legyetek a remény emberei ebben a világban, mely tele van reménytelenséggel és békétlenséggel. Ehhez nagy segítség XVI. Benedek „végrendelete”, melyből egy mondatot emelnék ki: „álljatok szilárdan a hitben!” A múlt századot szinte végigélte az első évtizedektől napjainkig. Tanúja volt a két világháborúnak és következményeinek, az Egyház küzdelmeinek, a II. Vatikáni zsinatnak, vagy a világban eluralkodó diktatúráknak.

Hangsúlyosan küzdött a relativizmus diktatúrája ellen, mely ellen nekünk is küzdenünk kell, s amely azt hirdeti, hogy nincs abszolút igazság, akit mi Istennek hívunk. Mindenkinek igaza van, minden relatív, nincs abszolút, kötelező érvényű erkölcs. Mindenki maga válogatja meg, hogy milyen erkölcsi értékrendet követ, maga rakja össze azt, mert senki sem mondhatja meg, hogy mi az igazság, sem Isten, sem az Egyház. Azt majd mi eldöntjük. Ez a diktatúra nagyon átjárja a szíveket. Nemcsak a világban, hanem az Egyházban lévők is ugyanezt a levegőt szívják, s Egyházunkban is veszélyes a relativizmus diktatúrája. Már nincs abszolút tekintélye Isten szavának. Nem tekintjük magunkra nézve kötelezőnek, válogatunk benne. Én vagyok az Isten, mert minden relatív, azonban ekkor én is relatívvá válok, nem lehetek abszolút. Ez talán a legnagyobb veszély a hitünkre nézve, s ezért kéri az emeritus pápa, hogy álljunk szilárdan a hitben.

Csak az áll szilárdan a hitben, aki Krisztusra, a Sziklára épít. Adjunk hálát a hitünkért és kérjük a Szentlelket, hogy erősítse meg azt, hogy minél szilárdabb legyen, s kibírja azokat a támadásokat és azt a nyomást, mely kívülről, vagy épp belülről nehezedik rá, s váljunk a hit bátor tanúivá! – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A teljes szentmise megtekinthető: 

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán