A testvériség sürgető igénye

A jelen események az állampolgárok jelentős részének komoly szenvedését tükrözik, mely, amikor úgy tűnik, hogy nem talál megértésre, haragba csap át, s a pökhendiségnek vélt magatartás miatt frusztrációt okoz. Mint Párizs érseke megértem mindazok nehézségeit, akik békés módon tüntetnek, s méltó életszínvonalért harcolnak, azonban szóvá kívánom tenni azok botrányos erőszaktetteit is, akik mindezt kihasználva városunkban garázdálkodnak. Üdvözlöm a rendőrség és a csendőrség bátorságát, s társulok a krízisre választ kereső kormányhatalom hordozóinak gondjaihoz.

Országunk a meg nem értés általánossága miatt szenved. Az abszolút értékké vált individualizmus a közjó kárára van, holott ez utóbbi az egymás iránti, s elsődlegesen a legkiszolgáltatottabbak felé tanúsított figyelmen alapul. A Köztársaság értékei, úgymint a ’szabadság’ és az ’egyenlőség’, alkalmanként olyan érdekcsoportok fellépése miatt torzulnak el, melyek a leggyengébbeket mellőzve új jogokat követelnek maguknak.

Melyek a valódi prioritások? A sürgető nemzeti érdekek, országunk „nagy ügyei” nem lehetnek ugyanazok, mint a kommunitarizmus követelései vagy egyes kategóriákhoz kötött

elvárások. Az állam elsődleges feladata egyrészt annak garantálása, hogy minden egyes személy el tudja tartani családját, másrészt a társadalmi békébe biztosítása. Újra fel kell építeni egy testvériségen alapuló társadalmat. De ahhoz, hogy testvérek legyünk, szükségünk van egy közös atyaságra. Isten atyaságának tudata, mely megtanít bennünket „egymást szeretni”, [a történelemben] Franciaország szellemiségének, lelkének alakítója volt. Isten elfelejtése zavart hagy maga után: az individualizmust, a „mindenki magáért” bezártságát.

Az erőszak bosszút és gyűlöletet szül. Tanuljuk együtt egymás kölcsönös meghallgatását, tanuljuk együtt az előzetes megvetés nélküli beszédet azok felé, akik másként gondolkodnak. A meghatározó szereplőket szelíd hangon valódi dialógusra hívom, melyben mindenki elfogadja, hogy bizonyosságaiból kilépve próbálja egy ártalmas helyzet valós diagnózisát felállítani. Ez teszi lehetővé, hogy alázattal megtaláljuk társadalmunk testvéri újjáépítésének útjait.

Végül azt kérem a keresztényektől, hogy imádkozzanak, s töltsék be azt a hivatást, mely Krisztus nevében az övék: legyenek békeszerzők.

A szeplőtelen fogantatás ünnepi miséjén, 2018. december 7-én, 18.30 órakor a párizsi Notre-Dame templomban imában fogom hordozni országunkat. E zavaros időszakban Franciaország pártfogójára bízhatjuk nemzetünk békéjét, mely csakis az igazságosságból születhet meg.

+ Michel Aupetit

Párizs érseke

2018. december 5.

Fordította: Hantos-Varga Márta