Háborús vagy polgárháborús időszakban a nők ellen elkövetett brutális erőszak a civil lakosság megfélemlítésének eszköze. E témáról tartott előadást 2019. június 24-én Genfben Bernard Ugeux teológiatanár. A szerzetespap a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fekvő mintegy 800.000 lakosú Bukavu városában 10 év óta végez missziós szolgálatot. „Olyan asszonyokkal találkozom, akiket elraboltak, megbecstelenítettek, megcsonkítottak.” – összegzi mondanivalóját.

www.cath.ch  2019.07.02.  Jacques Berset

A hatalmas országban, mely a világon a 9. legnépesebb katolikus népességű állam, az utóbbi két évtizedben legkevesebb 500.000 nőt erőszakoltak meg. E cselekmény olyan „hadifegyver”, mely a lakosság megtörését célozza. A különféle fegyveres csoportok tagjai — hutu felkelők, mai mai harcosok, ruandai lázadók és hivatásos kongói katonák — büntetlenül alkalmazzák. A helyi adminisztratív rendszer korruptsága miatt az áldozatoknak csupán 1 százaléka tesz feljelentést. „Ráadásul fizetni kell a panasz beadásakor, amihez még sokszor [távolsági] útiköltség is társul. A sértettek többségének nincs erre anyagi lehetősége.”

Ugeux atya a toulouse-i katolikus egyetem egyik intézetének volt a vezetője. Jelenleg a Fehér Atyák (Pères Blancs) által fenntartott papi szeminárium professzora a Kivu-tó dél-nyugati partján elhelyezkedő Bukavuban. A Ruandával határos városban filozófiát és teológiát tanít, amellett a szerzetesek folyamatos képzésében vesz részt. Ezen kívül a szexuális erőszak áldozatainak befogadását és társadalomba való visszailleszkedését segítő „Remény csírái” elnevezésű szervezetben tevékenykedik, s munkakapcsolatot ápol a Nobel-békedíjas Denis Mukwege doktorral.

Az afrikai Nagy-tavak környéke több mint húsz éve vált erőszak és vérfürdő színterévé. A csoportban elkövetett garázdálkodásnak a nők és a fiatal lányok az elsődleges célpontjai. Nem minden esetben van szó szexuális indíttatású tettekről: az erőszak mögött a társadalmi háló és az emberi kapcsolatok szétzúzásának szándéka áll, hasonlóképp, mint Boszniában vagy Szíriában. A keleti országrész egyes régióiban a települések egyfolytában ki vannak téve a különféle egyenruhát hordó fegyveresek, tehát egymással szembenálló csoportok zaklatásainak. „Az asszonyok csoportban elkövetett erőszak áldozatai, s az esetek többségében mindez férjük és gyerekeik előtt történik. Előfordul a kínzás, a házastárs megölése, a szexuális rabszolgának szánt fiatal lányok elrablása, a javak eltulajdonítása, s a házak lerombolása.” Ugeux atya szerint a szexuális erőszak mindennapossá válása hozzájárult e cselekmények civil társadalomban való elterjedéséhez.  A destruktúrált közösségekben és kultúrákban az agresszió magatartási modellé vált. Az értékek, normák és törvények egyre kevésbé válnak belsővé, s a tiltások áthágása tapasztalható. A vérfertőzésé is. Az erkölcsi szabályoknak való megfelelés ellenőrzésének módozatai hiányoznak, a deviáns jelenségek szankcionalizálása nem létezik, emiatt a büntetlenség érzete lett általános.

A szexuális erőszak motívumai között szerepel a lakosság megalázása és uralom alá vonása. Ezt a társadalom sejtje, a család támadása által érik el.  „A helyi társadalom és kultúra meghódításának és destabilizálásának tettei, melyet egy másik csoport vagy etnikum követ el, genocídumnak is nevezhető.” Némely esetben egy-egy hadúr a terror révén terjeszti ki hatalmát, s teszi rabszolgává az ásványkincsekben (arany, gyémánt, kontál) gazdag terület lakosságát. A szexuális erőszakot szisztematikusan is szervezhetik, mégpedig a népesség elűzése, a föld elhagyása céljából.

Azok a nők és lányok, akik átélik a gyötrelmeket, többségükben őrzik titkukat, holott orvosi utókezelésre lenne szükségük. Az erőszak megállapításához 48 órán belüli orvosi vizsgálat szükséges, szintúgy a fertőzés észleléséhez, vagy csoportos elkövetés esetében a fisztula felfedezéséhez. A túlélők kettős súlyt hordoznak: a tett emlékét és a megbélyegzést. Ezért sem mernek beszélni, félnek a társadalmi kivetettségtől, vagy attól, hogy férjük elküldi őket. „Önbecsülésük válságba kerül, a bűntudat érzését cipelik, méltóságuk elvesztését élik meg, főként akkor, amikor a történtek a nyilvánosság előtt is ismertek. A szégyenérzetet az identitás károsodása — mint anya, feleség, vagy a társadalom megbecsült tagja — is kíséri.” Mindehhez társul az erőszak kóros következménye: alkalmanként az AIDS, vagy pszichológiai szempontból a poszttraumás stressz. A szexuális rabszolgának elrabolt kiskorúak esetében szenvedést okoz a szüzesség elvesztése, a család messzesége, a tárgyiasítás, a totális bizonytalanság, nem beszélve a terhességről, vagy az erőszakból született gyermek elfogadásának problémájáról. „Néhányuknak sikerül megszökniük fogvatartóik táboraiból. Ha elkapják, megkínozzák, s néha élve eltemetve ölik meg e menekülőket. Mindezt elrettentésül a többiek szeme előtt teszik.” Ami a férfiakat és fiúkat illeti: amennyiben szexuális erőszak áldozatai, nekik ezt jóval nehezebb beismerni és valamely intézménytől segítséget kérni.

Ugeux atya úgy véli, hogy az egyház társadalmi és morális tanítása nélkülözhetetlen az erőszak megelőzéséhez, a közösség újjáépítéséhez, az érintett személyek rehabilitációjához. Azonfelül, hogy jellemző a fiatalok általános céltalansága — „sok fiatal munkaalkalom vagy a család jövőjének hiánya miatt szándékosan csatlakozik a fegyveres bandákhoz” — a misszionárius leleplezi a multinacionális cégek felelősségét is. „Csupán a profit maximalizálása érdekli őket, s becsukják szemüket a társadalmi és környezeti hatások felett.” Az erőszakos tetteket olyan fegyveres csoportok követik el, melyeket külföldről pénzelnek, ezért „arra kellene kényszeríteni a multinacionális cégeket, hogy bevallják mennyit fizettek le „illetményként”, valamint ki kell deríteni az exportált ásványkincsek eredetét. […] A megfélemlítést azért alkalmazzák, hogy ellenőrizhessék azokat a területeket, ahol az államhatalom cselekvésképtelen.” – húzza alá. A Kongói Demokratikus Köztársaságban „túl sok olyan cég van jelen, melyek azonnali haszon érdekében célozzák meg azokat az országokat, amelyekben a jogállam gyakorlatilag nem létezik.”

Fordította: Hantos-Varga Márta

Néhány évvel ezelőtti beszélgetés Bernard Ugeux atyával: https://youtu.be/UdffS-PzJtE