Július első hetében került megrendezésre a Kaposvári Egyházmegye Ifjúsági Vezetőképző tábora a Budafok-Felsővárosi Jézus Szíve Plébánián. A tábor részleteiről Antal Zsolt kispappal és Dobos Péter egyetemistával beszélgettünk. Antal Zsolt az Esztergomi Szeminárium papnövendéke. A kezdetek óta főszervezőként működik közre a tábor munkálataiban. Dobos Péter a Széchenyi István Egyetem másodéves gépészmérnök hallgatója, hittantáborokban rendszeresen vállal kiscsoportvezetést, az idei évben először résztvevője az egy hetes képzésnek.

-Miért van szükség egy ilyen vezetőképző táborra?

D.P.: Úgy gondolom, hogy a közösségvezetői képességeket alapvetően a gyakorlatban lehet legkönnyebben magunkévá tenni, ugyanakkor egy idő után a vezetők is szükségét érezhetik annak, hogy belelássanak a csoportvezetés elméletébe. Vannak helyzetek, amikor elengedhetetlen, hogy tudjuk, éppen mi játszódik le egy közösség – akár egy tábor – életében. Ezáltal lényegesen hatékonyabban tudjuk megoldani az előkerülő konfliktusokat, problémás eseteket.

-Honnan jött az Ifjúsági Vezetőképző tábor ötlete?

A.Zs.: Amikor Kisiván Csaba atya az egyházmegye ifjúsági referense lett, fontosnak tartotta, hogy az ifjúsági közösségeket megerősítsük az egyházmegyében. Ezért kerestünk olyan településeket, olyan közösségeket, ahol ez jól működik. Ezeknek a közösségeknek a húzóembereit szeretnénk képezni, hogy ezáltal a közösségben hatékonyan tudjanak tovább munkálkodni, és előre vigyék a saját csoportjaikat. A cél, a lényeg, hogy egymást megismerjük, afféle hálózatot alakítsunk ki. Például, a május végén megrendezett Egyházmegyei Könnyűzenei Nap is ebben segített a zene oldaláról megközelítve. A Vezetőképző Tábor pedig az ifjúsági közösségek vezetőit ismerteti meg egymással, és támogatja őket abban, hogy a tudásban, ismeretekben a gyakorlatban gyarapodjanak.

 

-Mik az eddigi tapasztalataid a táborral kapcsolatban?

A.Zs.: Nehéz rávenni a fiatalokat arra, hogy önállóan tegyék a feladatukat, mivel az „iskolás” módszerekhez vannak hozzászokva, amikor mindig megszabják nekik szóról szóra, lépésről lépésre, hogy mit tegyenek. A tábor egyik célja, hogy önálló gondolatokra, tevékenységekre, elindulásra késztessük őket, ez a képesség pedig fejlődik. Az első nap még nehéz, de az ötödik nap már nagyon jól működik ebből a szempontból. Ez egy jó tapasztalat, hogy valami elindul, ha hagyjuk őket, hogy kibontakozzanak és önmaguktól tegyék azokat a dolgokat, amiket egy táborban meg kell tenni.

-Mi motivál a közösségvezetésben, mik a személyes ambícióid?

D.P.: Kiskorom óta rendszeresen veszek részt táborokban, ahol nagyon erőteljesen hatott rám az ifjúsági vezetők hozzáállása, elhivatottsága, ezáltal mindig rengeteg pozitív élménnyel tértem haza. Gimnazista koromban hívtak először csoportvezetőnek, ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kipróbáljam magam ebben az új szerepben és ezzel tovább adjak valamit azokból az értékekből, amiket gyerekkoromban kaptam.

-Milyen programokon vettetek részt a hét folyamán?

D.P.: Az öt nap legfontosabb programpontjai a közösségvezetés témaköreit körbejáró előadások voltak, amelyek tudásanyagának a későbbiekben nagy hasznát fogjuk venni a vezetés gyakorlása során. Többek között a kommunikációról, csoportdinamikáról, önismeretről hallhattunk olyan előadóktól, mint Hodász András atya, Mazgon Gábor atya, Válóczy József atya, Antal Zsolt és Riesz Domonkos szeminarista növendékek, vagy a tábor lelkes főszervezője, Kisiván Csaba atya, aki a Kaposvári Egyházmegye ifjúsági referense. Rengeteg hasznos, időnként akár meglepő ismeretre tettünk szert. Én személy szerint például a sürgősségi elsősegélynyújtást nem tartottam elsődlegesen az ifjúsági vezető feladatának, de a hallott bemutató rávilágított arra, hogy ebben a tekintetben is felelősséget kell vállalnom a csapatom tagjaiért.

 

-Azért egy kis lazítás is belefért a sok előadás között?

D.P.: Természetesen. Ugyanúgy, mint bármelyik tábornak, ennek is lényeges eleme volt a játék, ami szervesen hozzátartozik a közösségek életéhez. Minthogy az egyházmegye különböző településeiről, különböző közösségekből érkeztünk, nem meglepő módon sok, eddig ismeretlen játékot tanultunk meg egymástól is. Mindezek mellett a tábor tervezett programja is lehetőséget biztosított a kikapcsolódásra. Egy délután ellátogattunk a Mátyás-templomba, ahol izgalmas sétát tehettünk az ott káplánként szolgáló Nagy Sándor atya vezetésével, aki egy igazi különlegességgel, a jelnyelvvel is megismertetett minket.

-Jövőre is részt fogsz venni a táborban?

D.P.: Minden bizonnyal, és nagyon szívesen tudom ajánlani azoknak is akik a saját közösségükben ifjúsági vezetők, vagy egy éppen most szerveződő közösség tagjai. Nagyon jó kiindulási alap lehet ez a tábor a személyiségek, valamint az adott csoportban való szerepvállalás felismeréséhez. Ha valakiben él a vágy, hogy jobban szerepet tudjon vállalni a körülötte szerveződő mozgalmakban, jöjjön el, nem fog csalódni!