2019. június 29-én Varga László megyéspüspök kézfeltétele és az Egyház imája által áldozópappá szentelte Koszoru Péter, Pisztora Ferenc, Tölgyesi Dávid és Vida Zoltán diakónusokat. A szentmisén – melyen részt vett az egyházmegye papsága és Balás Béla nyugalmazott püspök is – a főpásztor örömét kifejezve adott hálát a papi hivatásokért, majd a szentelendők újmisés igéje kapcsán szólt a jelenlévőkhöz prédikációjában.

„Szentelés előtt a kispapok kiválasztanak egy szentírási igét, vagy mondatot, amely kifejezi a küldetésüket és a hivatásuk lényegét. Az én esetemben nem én választottam, hanem nekem választották ki ezt a szentelési igét, mely a mai napig meghatározza a papságomat, a hivatásomat, az életemet.

1977 őszén részt vettem egy imatalálkozón, ahol egy pap köré gyűlt közösség tagjai imádkoztak, s melynek során megkérdezték tőlem, hogy nyithatnak-e Szentírást számomra. Hozzátették, hogy hiszik, amit ima közben nekem nyitnak, az az egész hivatásomat meg fogja határozni. Természetesen beleegyeztem, imádkoztak, ketten nyitottak Szentírást, s mind a ketten ugyan azt az igét nyitották, Lukács evangéliumának 4. fejezetéből. Azt a részt kezdték el olvasni, melyet Jézus nyitott a názáreti zsinagógában – Az Úr Lelke van rajtam, Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, vigasztalást a szomorkodóknak. – Nem is sejtettem, hogy a következő évtizedekben mennyire élet- és sorsmeghatározó lesz ez az ige. Amikor elérkezett a papszentelésem, s kérdezték, hogy milyen szentírási részt szeretnék papi jelmondatként, akkor gondolkodás nélkül azt mondtam: »Az Úr Lelke van rajtam, Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.«

 

Szeretném megosztani veletek a négy szentelendő újmisés igéjét, s néhány gondolatot fűznék hozzá. Hiszem, hogy a Szentlélek munkája volt az az ige, mondat, melyet újmisésként találtak.

»Akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, ha futnak, nem lankadnak el, s ha járnak, nem fáradnak el.« Kedves Zoli, ez a te szentelési igéd, s azt kívánom, hogy mindig kapj új erőt a bizalomban, soha ne add fel a bizalmat Jézus iránt, s nagyon örülnék, ha elfogadnád mindig Jézus irántad való bizalmát. Akiben bíznak, az új erőre kap. Nem csak az, aki bízik az Úrban, hanem az is, akiben megbíznak. Élj ezzel az igével egész életed során, a hivatásod kiteljesedésében!

»Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, jobbodon a gyönyörűség mindörökké.« Ezt a zsoltárt Dávid választotta, vagy inkább őt választotta ki az ige. Azt kérem tőled, kedves Dávid, hogy nagyon sokszor leld örömödet az Úr színe előtt, hogy mindig legyen időd előtte jelen lenni, befogadni az Ő szeretetét, s hogy a szívedre beszélhessen mindenkor, az élet útját tanítva számodra.

 

»Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük nektek!« Ezt az első korintusi levélből való igét Péter választotta. Kedves Péter, nagyon nehéz igét választottál, mert a kereszt ostobaságát és balgaságát kell hirdetned nem csak a szavaiddal, hanem egész életeddel. Maradj hűséges a keresztre feszített Krisztushoz, s akkor újra és újra átéled a feltámadás örömét itt és most!

»Ő általa, Ővele és Őbenne.« Azt kívánom, kedves Feri, hogy miközben bemutatod a legszentebb áldozatot, tedd az életedet szentmisévé. Istent dicsőítő, egészen elégő szeretet-áldozattá. A többit nyugodtan rábízhatod a mennyei Atyára!

Nektek pedig, akik az általános papságban részesültetek a keresztség által, azt javaslom, hogy keressetek magatoknak életigét. Olvassátok Isten szavát, s válasszatok olyan igét, mely a szíveteket és elméteket egyaránt érinti, s fogadjátok el ezt az ajándékot Jézustól, s legyen ez az ige mindig vezérlő fénysugár életutatokon, segítsen benneteket és a jelenlévő paptestvéreket a szentelendőkkel együtt a legnagyobb karrierhez, hogy szentté váljatok Isten szeretetében” – fogalmazott a megyéspüspök.

Fotó: Kling Márk