François Glory atya, aki a Missions étrangères de Paris (MEP) papja, harminc éven keresztül szolgált az Amazóniai-medence brazíliai területein. Tapasztalatait egy 2015-ben megjelent könyvben osztotta meg a nagyközönséggel. A La Croix a pánamazóniai szinódus munkadokumentuma (Instrumentum laboris) kapcsán, melyről előző cikkünk bevezetőjében hosszan írtunk, kérdezte véleményét.

La Croix  2019.06.17.  Arnaud Bevilacqua

La Croix: Az amazóniai szinódus munkadokumentuma a régió legtávolabbi területeinek lelkipásztori ellátása céljából reflexióra bocsátja nős férfiak pappá szentelésének kérdését. Hogyan vélekedik erről?

François Glory atya: Az az érzésem, hogy ez egy hamis dilemma. A közösségekből kiindulva kell gondolkodni Amazónia problémájáról. Pusztán Brazíliában, ahol harminc évet éltem, 70.000 olyan [település] található, amelyek vasárnaponként meg vannak fosztva az eucharisztiától. Azok a közösségek tudják túlélni [e helyzetet], amelyek összekötik Isten igéjét a mindennapok tetteivel. A többieket elnyelik az evangelikál [pünkösdista karizmatikus] csoportok. Fennáll a veszélye annak, hogy nős férfiak pappá szentelése a klerikalizmust erősítené, holott a különféle szolgálatok megosztásának köszönhetően a bázisközösségek ténylegesen működnek. Minden egyes tag — az ősegyház példájához hasonlóan — más-más ajándékot kapott [a Szentlélektől], s azt közösség javára használja. A klerikális struktúra mindent egy személyre fókuszál. Újra kell gondolni az eucharisztia helyét ezekben a közösségekben. Gyakran úgy tartjuk, hogy rendszeres mise nélkül ezek nem is létezhetnek. De csupán általa alkotunk közösséget? A kicsinyke helyi egyház nem csupán a szakramentális aspektusból él, hanem társadalmi és prófétikus jellege is élteti. Ha egyes közösségek ezek után készek nős papok szentelésére, nos, akkor tanulmányozzuk ezeket az eseteket!

La Croix: Ön szerint e területek paphiánya nem jelent problémát?

François Glory atya: Nem a papok helyettesítése a probléma. Inkább az a kérdés, hogy milyen közösségeket szeretnénk! Egy ideig magam is úgy gondoltam, hogy nős férfiak felszentelése a megoldás, de a tapasztalataim megváltoztatták a véleményem. A szentségkiszolgáltató papság irányít, s ez a modell továbbra is fenn fog állni. Azonban az általam meglátogatott közösségek 80 százaléka a nők szolgálatán nyugodott: ők látták el a hitoktatást, a keresztségi és házassági felkészítést, s közben megőrizték a társadalmi érzékenységet is. De amikor egy diakónus vagy egy pap érkezik, ő hajlamos mindent a kezébe venni. A közösség szolgálja a papot, holott ennek fordítva kellene lennie. Úgy vélem, a missziós papoknak inkább arra kellene képeznie az embereket, hogy azok majdan felelősséget vállaljanak és kibontakoztassák karizmáikat. Nem a papnak kellene középponti szereplőnek lennie. S ráadásul, amikor piedesztálra van emelve — ahogy ez gyakorta előfordul — a helyzet veszélyeket rejt.

La Croix: Ez a kérdés nem homályosítja-e el a többi kihívást, mellyel Amazónia szembesül?

François Glory atya: Tartok tőle. A II. Vatikáni zsinat az állandó diakonátus visszaállítását a távoli régiók számára gondolta el, holott Európa profitált abból a leginkább. Félek attól, hogy most ugyanez játszódik le. Kizárólag Amazónia számára szóba hozzuk nős férfiak pappá szentelését, de végül, kinyitván ezt az ajtót, valójában Európa nehézségeiről tárgyalunk. De Amazóniára visszatérvén: azok az erős, ellenálló közösségek, melyek élik, hordozzák Isten igéjének erejét. Ezt kellene ápolni. Amazóniának nem papok, hanem tanúságtevők hiányoznak. Ezeknek a régióknak olyan férfiakra és nőkre van szükségük, akiket igehirdetésre képeztünk ki, s akik helyt tudnak állni a különféle szolgálatokban. Az egyháznak kísérnie kellene őket, s támogatni tevékenységüket és lendületüket.

Fordította: Hantos-Varga Márta

További információ: https://www.vaticannews.va/hu/vilag/news/2019-06/amazoniai-szinodus-munkadokumentum.html

A munkadokumentum gondolati egységei: Istennek együtt hallgassuk meg a nép kiáltását; Az Amazonas-medence élete veszélyben forog; Az átfogó ökológia kihívásai; Az elszigetelt törzsek és a városlakók; Kreatív és jelenlévő egyház; Szentségek és népi ájtatosság; Idős, családos őslakosokat pappá szentelni; A nők szerepe az egyházban; Megszentelt élet új módon, ökumenizmus; Az egyház és a hatalom kapcsolata: kereszt és vértanúság

„Az Amazonas-medence kulturális sokszínűsége és az óriási távolságok egy-egy közösség között súlyos lelkipásztori problémát jelentenek az egyháznak, melyet nem lehet pusztán gyakorlati vagy technikai eszközökkel orvosolni. Helyi hivatásokat kell elősegíteni a férfiak és nők körében, akik az őslakos kultúra és szokások ismeretében döntő módon hozzájárulhatnak az evangelizáláshoz. A látogató egyház helyett ottmaradó egyházra van szükség, amelyik az emberek mellett áll, és amelynek papjai a lakosság soraiból kerülnek ki. Leszögezve azt, hogy a cölibátus (papi nőtlenség) ajándék az egyház számára, a dokumentum kérése az, hogy a régió legtávolabbi pontjain tanulmányozzák az idős, lehetőleg őslakos férfiak pappá szentelésének lehetőségét, akiket tisztel és elfogad a közösség, még ha már stabil családjuk is van. A cél az, hogy biztosítsák ezáltal a szentségeket, melyek a keresztény élet támaszai.”