Kaposvár város egyházközségei közös szentmisén és körmeneten vettek részt Úrnapja estéjén, a Nagyboldogasszony Székesegyházban, illetve a Kossuth téren. A szentmisét Varga László megyéspüspök celebrálta, aki prédikációjában két kérdést tett fel: Ki neked az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus? Mit jelent neked, gyakorló keresztény katolikusként a szentmise?

„Nem fogalmazhatom meg helyettetek a választ, csak a saját válaszomat fogalmazhatom meg.  Megpróbálom megosztani veletek azt a bensőséges kapcsolatot, melyet ajándékba kaptam, mely megtart, éltet, erőt ad.

Mit jelent nekem az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztussal való személyes kapcsolat?

Ő talált rám, Ő kezdett el vonzani, vágyat ébreszteni a szívemben, hogy töltsek vele időt naponta, teljesen csendben, hogy megérthessem, mit akar mondani nekem. Aki szereti a másikat, az megosztja vele a gondolatait. Aki szeret valakit, az beszélget szerettével. Istenről állítjuk és hirdetjük, hogy ő az abszolút Szeretet. El tudjátok képzelni, hogy Isten néma, s hogy nem beszél a szeretteihez?

 

Mi lehet az oka annak, ha nem halljuk meg a szavát? Nincs mondanivalója Istennek? Vagy csak nem tanultuk meg meghallani, meghallgatni azt, amit Ő akar mondani nekünk. A zaj diktatúrájában élünk, Isten pedig a csend barátja. Állandóan zaj vesz körül bennünket. Isten szívesen beszélget velünk, s ehhez nem kell semmiféle misztikus tapasztalat. Nagyon nehéz dolgunk lenne, ha csak a rendkívüli keresztényeknek adatna meg, hogy Isten beszélget vele. Nem kell semmiféle rendkívüli tapasztalat. Akkor mi kell?

Amit én megértettem, az nem más, minthogy egy kapcsolathoz idő kell. Hiába mondod a házastársadnak, vagy a gyerekednek, hogy nagyon szereted, miközben semmi időd nincs rá. Ha valakit szeretsz, akkor azzal sok időt szeretnél együtt tölteni, s a minőségi idődből adsz neki.

Sokszor mondjuk, hogy szeretjük a Jóistent, de nem hagyunk neki időt, mikor a szívünkre beszélhetne. Mikor elmondhatnánk neki, hogy miként látjuk a dolgokat, s Ő válaszolhat. Az előbbit megtesszük, mert elmondjuk neki a kéréseinket, netán a hálaadásunkat is, majd nem történik semmi, pedig van válasz.

 

Isten a szív csendjében beszél, s mindenkihez szól. Érdemes átgondolni, hogy milyen a kapcsolatom az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztussal. Hirdetjük és hisszük, hogy az Oltáriszentségben nem egy ostya van jelen, hanem az élő Isten. Milyen a kapcsolatom az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztussal? Mennyi időt kap tőlem? Vágyakozom-e rá, hogy találkozzam vele? El tudok-e csendesedni annyira, hogy hallhatóvá váljon Isten belülről megszólaló csendes hangja? Annyira, szeret, hogy a te nyelveden szólít meg, s annyira szeret, hogy nem elvont szavakon beszél hozzád, hanem úgy, hogy megértsd. Ma, ezen az ünnepen érdemes feltenni ezt a kérdést kinek-kinek: ha hiszek az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztusban, milyen a kapcsolatom vele? Ez a kapcsolat meghatározza-e az életemet?

Mindig az erősebb az, aki változtat. Megengedem-e a Szeretetnek, hogy Ő legyen az erősebb, vagy pedig mindig én erősödöm vele szemben? Csak a nagy szeretet és a nagy szenvedés változtat bennünket önként. Mikor nagyon szenvedünk, akkor képesek és készek vagyunk változni, s mikor nagyon szeretünk, akkor is. Mi lenne, ha szenvedélyesebben szeretnétek Krisztust? Ehhez csak közel kell menni, s befogadni. Számomra már harminc éve arról szól ez a kapcsolat, hogy én befogadom Őt, Ő pedig befogad engem.” – fogalmazott szentbeszédében a megyéspüspök.

 

A szentmise után úrnapi körmeneten vettek részt a hívek. Az Oltáriszentséget a Kossuth tér négy pontján, a Szent Imre, a Jézus Szíve, a Szent Kereszt és a Szent Margit templom közössége által állított oltárokon fogadták.

Fotó: Kling Márk