2019. május 24-én a párizsi Collège des Bernardins kutató- és kulturális központ vendége volt Julián Carron atya, a Közösség és Felszabadulás — Comunione e Liberazione — elnöke. E katolikus mozgalom idén augusztusban immár 40. alkalommal rendezi meg a Rimini Meeting eseménysorozatot. A franciaországi kerekasztal-beszélgetés a válsággal küszködő Európában hirdetett keresztény üzenet közvetítéséről (is) szólt. A katolikus napilap, a La Croix beszélgetett az egyik előadóval.

La Croix  2019.05.24  Marie Malzac

La Croix: Hogyan jellemezné a mai európai válságot?

Julián Carron atya: Ma alapvetően megkérdőjeleződnek a hajdan megállapított, majd évszázadokon keresztül szilárd referenciapontok. A családot, a nemzedékek közötti kapcsolatot, a munka szervezését érintő és elfogadott értékek jelenleg vitatottak: nem alkotnak többé olyan közös alapot, mely körül az európaiak összegyűlnének. […] Bármely viszonyról legyen szó, szülők és gyermekek, vagy oktatók és diákok kapcsolatáról, félreértést észlelünk, s néha az álláspontok radikalizálódását látjuk. A változások nyugtalanságot szülnek. A lakosság egy részét, valamint egyes pártokat a befelé fordulás, a bezárkózás kísérti. Ez annak a jele, hogy nem képesek pozitív választ adni arra az új szituációra, melyben élünk.

La Croix: Mi a jelenti a legfőbb kihívást a keresztények számára?

Julián Carron atya: Ahogy Hannah Arendt kihangsúlyozta, a krízis mindig lehetőség kérdésfeltevésre, ebből fakadóan alkalom a változásra. Egy válsághelyzet dilemmákkal szembesít és kihív bennünket. Mind így vagyunk ezzel. Ami a keresztényeket illeti: ők is arra vannak meghívva, hogy választ adjanak: az ajándékba kapott, és életüket megvilágosító hitből fakadó feleletet.  Láttatniuk kell egy olyan életmódot, amely nem negatív, hanem olyan, mely képes mások számára vonzóerő lenni. A válsággal szemben tehát ők tanúságtételre vannak meghívva. Egy multikulturális társadalomban, mint a miénk, elsősorban nem arról van szó, hogy olyan értékeket javaslunk, melyeket mindenki oszthat, inkább arról, hogy ösztönző élettapasztalatot adunk át, azt a módot, ahogyan a valósághoz viszonyulunk. A kereszténység nem elvek sorakoztatása, hanem a megtestesült Ige vallása. Élet, melyet továbbadunk. Henri de Lubac teológus jegyezte meg, hogy a kereszténységen alapuló nagy értékek, úgymint a szabadság, a testvériség, az igazság vagy az igazságosság, mihelyst nem úgy tűnnek elő, mint Isten kisugárzása, hamar irreálissá válnak. E „ragyogás” kifejezése a legfontosabb.

La Croix: Hogyan lehet a hitet ebben a közegben újra felkínálni?

Julián Carron atya: Krisztus, a maga idején lenyűgözte [fasciner] a tanítványokat, akik azután mindent elhagytak és követték őt. Ma a hitnek, ha ténylegesen éljük azt, amiben hiszünk, ugyanilyen vonzereje lehet. A 18. században, a Reformációt követő vallásháborúk után, a Felvilágosodás az együttélés új alapjait kívánta lerakni, de félreállította a kereszténységet és a transzcendenciát. Megállapítható, hogy ez az alapzat ma nem válik be. A társadalmi kohézió minden oldalról repedezik. Természetesen nem arról van szó, hogy a múltba kell visszatérni, hanem arról, hogy a közös létezés új módjait kell felkutatni.

Fordította: Hantos-Varga Márta