A taizéi közösség az 1950 és 1980 között történt szexuális jellegű bántalmazások feltárása és közösségi feldolgozása során, mely három tagjukra vonatkozott, meghívta a Franciaországi Szerzetesek és Szerzetesnők Konferenciája (Corref) elnökét, Véronique Margront. Az alábbi interjúban a domonkos teológusnő osztja meg gondolatait.

La Croix  2019.06.05.  Anne-Bénédicte Hoffner

Egy korábbi írásunkban már jeleztük, hogy a francia szenátus 2018 októberében egy bizottságot állított fel a gyermekek sérelmére elkövetett visszaélések okainak és kiterjedtségének vizsgálatára, mely az egyházakon kívül érintette az oktatás- és az egészségügy, valamint a sport és a művészet világát is. A bizottság 2019. május 29-én tette közzé jelentését. Elnöke, Catherine Deroche szenátorasszony, egy beszélgetésben kiemelte a katolikus egyház őszinte, felelős helyzetkezelését.

La Croix: A Franciaországi Szerzetesek és Szerzetesnők Konferenciája elnökeként hogyan értelmezi a taizéi közösség priorjának döntését?

Véronique Margron: Tudomásom szerint a taizéi közösség az első, amely magáévá tette ezt a proaktív eljárást, mely mind befelé, mind a külvilág felé jelzi az igazságban járás szándékát. Alois testvér megelégedhetett volna azzal, hogy a bántalmazásokról bejelentést tesz az igazságszolgáltatásnak. Semmi sem kötelezte arra, hogy nyilvánosan is beszéljen erről. Amikor a szerzetestestvérek néhány hete meghívtak, teljesen világossá vált számomra e döntés értelme. Amikor azt választották, hogy megszólalnak, akkor elődlegesen azt akarták kifejezni, hogy mindenkor komolyan vették az áldozatok szavát. E lépés ezenkívül kinyilvánítja a hozzájuk érkező több tízezer fiatal iránti tiszteletet és felelősségérzetet is. S végül azt célozza, hogy egymás szemébe tudjanak nézni, vagy Alois testvér szavaival mondva, hogy „ne legyen semmiféle rossz titok” egymás között. Amit most tettek, annak kellene természetesnek lenni, de sajnos, nem mindig ez a helyzet.

La Croix: Mi a magyarázata annak, hogy ez a kezdeményezés a taizéi szerzetesektől érkezik?

Véronique Margron: Megdöbbentett e lépés emberi mivolta: nem csupán az értelem hangja szólalt meg, hanem egész bensőjük, mély érzéseik [les entrailles]. A közösség a fiatalok biztonsága érdekében protokollt léptetett életbe, ezenfelül mód van az esetleges bántalmazás jelzésére emailben, valamint közreadják a „France victimes” szervezet ingyenes, országos telefonszámát.* De a döntéshez nem volt szükség hivatalos eljárásrendre. Alois testvért az áldozatok meghallgatása győzte meg annak szükségességéről, hogy az illetékes szervekhez, a testvérekhez, továbbá a rajtuk kívülállókhoz forduljon. Kétségtelen, hogy a protestáns testvérek jelenléte, s az a tény, hogy a katolikus tagok többsége nem tartozik a papi rendhez, a közösséget kevésbé teszi klerikális jellegűvé. Valószínűleg a fiatalok meghallgatásának gyakorlata, a munkához való viszonyuk, valamint életmódjuk hozzájárul megszólíthatóságukhoz. Nekem nem tűnt úgy, mintha a testvérek magas védfalak mögött lennének, de azért tudnak távolságot is tartani. Lehetőségem volt látni, hogy mennyire figyelnek mindarra, ami valamiféle idealizáláshoz vezethetne: tudják, hogy tanúságtevő szerepük nagy felelősséget ró rájuk. A tagok által elkövetett szexuális visszaélések vonatkozásában az igazság kimondása mindenkit visszavezet a realitáshoz. Ez egy formája annak, hogy az őket nagyra értékelőknek jelezzék: „Talán azt hiszitek, hogy fantasztikusak vagyunk, de íme, ez történt …” A becsületükre válik!

La Croix: Az a közösség, mely a tagjai által elkövetett szexuális bántalmazás kapcsán fény derít az igazságra, kockáztatja-e, hogy elveszíti a hívek bizalmát?

Véronique Margron: Épp az ellenkezőjét gondolom. Az igazságkeresés hozzájárul a hely hitelességéhez, s sokkal inkább megerősíti a bizalmat, mintsem egy olyan kijelentés, miszerint „Nálunk nincs probléma!”. Megbízhatóak lenni azt jelenti, hogy számot tudunk adni, s be tudjuk ismerni, hogy mi is hordozzuk a hiba, sőt a vétek egy részét, anélkül, hogy megpróbálnánk a valóságot saját hasznunkra re-konstruálni. Úgy gondolom, hogy amint a beismerés utáni első érzelmi hullám elcsitul, a fiatalok kísérői majd elmondhatják: „Ha ők maguk kívántak erről beszélni, akkor nincs rejtegetnivalójuk, felelősen gondolkodnak, tehát bízhatunk bennük!”

Fordította: Hantos-Varga Márta

* A taizéi közösség francia nyelvű honlapja az „Allô Enfance en Danger” szervezetnek a hét bármely napján éjjel-nappal hívható, ingyenes, országos telefonszámát adja meg. A magyar portál pedig az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot.