A Kaposvári Egyházmegye a 2020-as Eucharisztikus Kongresszusra készülve zarándoklatot hirdetett Szent Vér kegyhelyekre. Két évvel ezelőtt a bátai Szent Vér templomba, tavaly pedig a horvátországi Ludbregbe, az egykori Batthyány területen fekvő kegyhelyre látogattak el a hívek. Idén, május 18-án mintegy hétszáz zarándok indult útnak a felvidéki Garamszentbenedeken található Szent Vér kegyhelyre.

Az ereklyét, a Krisztus vérével átitatott Veronika kendőjének egy darabját Mátyás király ajándékozta a garamszentbenedeki bencés apátsági templomnak 1483-ban, aki II. Pál pápától kapta azt. A gótikus templomban Tomáš Gračka plébános köszöntötte a zarándokokat, majd Orosch János nagyszombati érsek és Varga László megyéspüspök közösen mutatták be az ünnepi szentmisét.

 

„Szemléljük most a Szeretetet, mely a legnagyobb szeretet ebben a világban. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál – hallottuk Jézus Krisztustól –, mint aki életét adja barátaiért. Ezt az életet adó, mindent odaadó Szeretetet ünnepeljük, amikor a Szent Vér kegyhelyekre zarándokolunk.

Hagyjunk időt magunknak arra, hogy megérintsen bennünket ez a Szeretet. Oly sokszor beszélünk róla, s csak továbbmegyünk, mintha nem történt volna semmi. Az lenne igazán jó, ha szíven találna bennünket Isten szeretete olyannyira, hogy azután másképpen folytatnánk utunkat. Ez bármikor megtörténhet, csak lehetőséget kell adnunk Istennek, aki maga a Szeretet, hogy eltaláljon bennünket.

Nem elég tudni erről a Szeretetről. Kell, hogy ez a Szeretet megérintsen, ha kell megrendítsen, s megváltoztasson bennünket, hiszen egész életünkben növekednünk kell a Szeretetben. Jézus olyan mértéket állított elénk, amely életünk utolsó pillanatáig növekedésre indít. Szemléljük most együtt ezt a Szeretetet!

 

A Szeretet a megtestesülésben, emberré levésében, az Eucharisztiában és kereszthalálában elment a végsőkig. Nem csak sorsközösséget akart vállalni velünk azzal, hogy emberré lett, hanem továbbment. Eggyé vált velünk, a Szeretet a szeretettekkel. Az Eucharisztiában saját testét és vérét adja oda nekünk, mert a Szeretet egyesülni akar azzal, akit szeret. Isten elment a végsőkig. Az élete odaadása mindenben példát adott nekünk.

Az Úr Jézus Krisztust halálfélelem kerítette hatalmába, gyötrődött. A verítékezésben megannyi vércsepp hullott a földre. Ez azt jelenti, hogy nem kell szégyellnünk, ha félünk a haláltól. Nem kell szégyellnünk, ha a szenvedések közepette – különösen a bűn által okozott szenvedések által – gyötrődünk, rettegünk. Jézus ezt is magára vállalta.  A leggyengébb pillanatát rögzítette az evangélium: térdel, fél a haláltól és imádkozik.

 

Példát ad nekünk, mikor kimondja, hogy Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. Példát ad arra, hogy a saját rettegésünkben miként cselekedjünk. Szabad kérnünk, hogy az Atya vegye el a kelyhet, hogy ne kelljen kiinnunk a szenvedés kelyhét. De ha mégis ki kell innunk, akkor úgy tudjuk igazán kiüríteni ezt a kelyhet, ha átadjuk az Atya kezébe a vezetést. Ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit Te. Ettől a pillanattól kezdve Jézus mindent átadott az Atya kezébe. Ha olvassuk az evangéliumokat, akkor ettől a pillanattól kezdve már nem védekezett, nem ellenkezett Jézus, hanem belesimult az Atya szeretetébe, kezébe egészen addig, míg a kereszten kimondta ezt a mondatot, hogy »Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.« Jézus elment a teljes önátadásig, példát adva számunkra. Szemléljük ezt a Szeretetet, hogy megérintsen és megrendítsen bennünket különösen a saját keresztutunkon, a saját agonizációnkban.” – fogalmazott prédikációjában a megyéspüspök.

 

A szentmise után – melyen Hibszky Dávid, a kaposvári Szent Kereszt plébániatemplom kántora nyújtott zenei szolgálatot – a zarándokok kifejezhették tiszteletüket a Szent Vér ereklye előtt, majd Nyitrára indultak tovább.

Fotó: Kling Márk