Az Észak-Irakban élő vallási kisebbség, a jazidiak közössége nem fogadja be az asszonyaikon az Iszlám Állam katonái által elkövetett tömeges erőszak következtében született gyermekeket. Hazem Tahsin Said, legfőbb vallási vezető, 2019 áprilisának végén újabb nyilatkozatban erősítette meg e tényt.

www.cath.ch  2019.05.01. Jacques Berset 

Alqosh városában, az iraki Kurdisztán határán, Aram Rome Hanna atya „New Hope Trauma Center of Iraq” néven olyan intézményt alapított, mely agresszió áldozatául esett keresztény és jazidi nőket segít. A cikk aktualitását kiemeli, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2019. április 24-én a fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak elleni küzdelemről szóló határozatot fogadott el. Bernardito Auza érsek, a Szentszék állandó ENSZ-megfigyelője, a megfogant, ártatlan gyermekek emberi jogai, köztük az élethez való joguk mellett állt ki határozott beszédében.

A kurdok Mezopotámia egyik legősibb népcsoportja. Az etnikumhoz tartozó jazidi vallású emberek monoteisták. Némelyek szerint hitviláguk egyes elemeit a zoroasztrizmusból, az ókori Perzsia vallásából merítik. Annak ellenére, hogy egyetlen Istenben hisznek, muzulmán szomszédaik mindig megvetették őket: a közösséget az „ördög imádói” vádjával illették. 2014 augusztusában az iszlamisták célpontjaivá váltak, a Szindzsár-hegységben valódi népirtást követtek el ellenük.

A régiót 2014 nyarán elárasztó Iszlám Állam dzsihadista fegyveresei már a „kalifátus” felállítása kezdetén erőszakos térítésbe kezdtek, asszonyokat és gyermekeket raboltak el, akiket utóbb rabszolgaként adtak tovább külföldről érkezett harcostársaiknak. Miután különválasztották a férfiakat és a 14 évnél idősebb gyermekeket, akik sorsa gyakran az azonnali halál lett, a kisebb fiúkat átnevelő táborokba, s egyben katonai kiképző központokba (Tell Afar városba) küldték, hogy majdan „a kalifátus oroszlánkölykeivé” váljanak. Számos jazidi gyerek az agymosást követően ágyútöltelék lett: a hadicselekmények során vesztették el életüket.

A barbár gyakorlat mikéntje egy kis könyvecskében volt lefektetve, s azt bizonygatta, hogy a rabszolgaság, a foglyulejtés, az asszonyok és gyermekek leigázása a harcosoknak kijáró jutalom. A könyvben lévő írások a dzsihadisták saját iszlámértelmezéséből merített vallási érvekkel kívánták igazolni e „hitetlen közösség” megaláztatásait.

Azok a gyermekek, akik észak-kelet Irak meghódításakor az Iszlám Állam terroristái által megerőszakolt jazidi asszonytól születtek nem számítanak jazidinak. Ki vannak zárva a közösségből, nem élhetnek rokonaikkal. Alqosh városában a helyi káld egyház büszke arra, hogy elsők között fogadta el Krisztus örömhírét, s arra is, hogy még mindig arámul beszélnek. A település karnyújtásnyira feküdt attól a katasztrófától, mely a Ninivei-síkság keresztény falvait és Szindzsárt, a jazidiak fellegvárát sújtotta. „Bár a dzsihadisták nem léptek be Alqosh-ba, de 2014. augusztus 6-án kevesebb mint 4 km-re állomásoztak. Három éven keresztül bizonytalanságban éltünk, időről-időre lövéshangok dördültek. Akik maradtak, kiürítés esetére előre elkészített zsákban tartották a legszükségesebb holmijaikat.” – idézi fel Aram Romel Hanna atya. S hozzáteszi: „A Szindzsár régiójában található falvak jazidi férfiait  azonban szisztematikusan lemészárolták.” Az asszonyokat és a lányokat Moszul vagy a szíriai Rakka piacain eladták. A túlélőknek választaniuk kellett az iszlámra való áttérés vagy az azonnali kivégzés között.

„A terület sokat szenvedett. Keresztény asszonyokat is elraboltak, de a jazidiakat különösképp zaklatták, s ezért külön gondozást igényelnek”. A „New Hope Trauma Center of Iraq” kezdeményezés egy egyesült államokbeli civil szervezet, a „St Rita Hands of Hope” (Michigan) támogatásával már 3 év óta kezel olyan áldozatokat, akik poszttraumás stresszben szenvednek, súlyos depresszióval, szorongással vagy dühkitöréssel küzdenek, vagy öngyilkossági késztetéseik vannak. Mindezt olyan országban teszik, ahol túlontúl hiányzik a pszichiátriai szakellátás.

„Gigászi feladatokkal szembesülünk, s csupán a keresztény civil szerveztek segítenek bennünket, többek között a Szükséget Szenvedő Egyház (AED). A nemzetközi közösség alig foglalkozik velünk. A mély traumák kezelésére nincs meg minden eszközünk. Specializált oktatókat képezünk, akik Alqosh iskoláiba és a nagyobb szomszédos településre Tel Skufba mennek, amelyet a káld egyházhoz tartozó asszír keresztények népesítenek be.”

 

Az AED delegációja, amelyhez csatlakozott a cath.ch képviselője, nem léphet be azokba a szigorúan őrzött táborokba, ahol a jazidi asszonyok élnek, ellenben a „New Hope Trauma Center” önkéntesei látogathatják ezeket a megvert, megerőszakolt nőket – akiknek gyermekei hontalannak számítanak –, s mentális egészségvédelmi programjukkal segíthetik őket. Aram Romel Hanna atya mosollyal az arcán jelenti ki: „Azon dolgozunk, hogy közös emberiességünket újra megtaláljuk, azt, amelyet az Iszlám Állam elvett.”

Kiegészítő magyarázat: A jazidiak számát 500-600 ezer főre becsülik. Az Irak északi részén fekvő Szindzsár-hegység falvaiban éltek. Az Iszlám Állam 2014 augusztusi offenzívája során több mint 3000 embert lemészároltak, 5000 személyt, köztük sok nőt és gyermeket, foglyul ejtettek. A vallási csoport 90%-a szétszóródott. A terület visszafoglalásakor, 2017-ben, tucatnyi közös sírt találtak. Számos eltűntet tartanak nyilván. A 2014. évi mészárlás után alapított „Yazda” nevű nemzetközi civil szervezet szerint a háború alatt 100 000 jazidi hagyta el Irakot, a közösség egy ötöde. A többség Németországba menekült, kisebb részük az Amerikai Egyesült Államokba. Egy csoport Örményországban lelhető fel. Azonban a külföldön tartózkodók is hazatérnek, hogy férjet vagy feleséget találjanak, hiszen tilos a közösségen kívüli házasságkötés. A jazidiak többsége, azok is, akik nem gyakorolják vallásukat, igyekszik megtartani ezt az ősi tradíciót.

Fordította: Hantos-Varga Márta

A témáról többet: https://www.vaticannews.va/fr/vatican/news/2019-04/onu-le-saint-siege-defend-le-droit-a-la-vie-des-enfants-nes-de.html