A francia, a svájci és a német püspöki karok konferenciái által szervezett 2 napos összejövetelen, mely 2019. március 25–26-án „Európa közös java” témáját vitatta meg, Reinhard Marx bíboros, müncheni érsek is jelen volt. Párizsi tartózkodása alatt a pápa munkáját segítő, jelenleg átalakuló „C9 tanács” közismert tagja meglátogatta a La Croix katolikus napilap szerkesztőségét is. Az alábbi interjú ekkor készült vele.

La Croix 2019. 03. 28. service Religion

La Croix: Hogyan értelmezi azt a válságot, melyen a katolikus egyház jelenleg keresztülmegy?

Reinhard Marx bíboros: A II. Vatikáni zsinat óta tesszük fel azt a kérdést, hogyan viszonyuljon az Egyház ahhoz a modern, pluralista világhoz, amelyben az emberek szabadon eldönthetik, hogy hisznek-e vagy sem a feltámadt Jézusban. Nem egy „új egyházat”, hanem egy „más módon jelenlévő egyházat” kell elgondolnunk. A katolikusok maguk jelezték, hogy változást akarnak, de ez a folyamat lassú és fájdalmas, a tudatosulás a világegyházban nem egyforma mértékű, s egyesek a múltban keresik a biztonságot.  A [szükséges] átalakulást erősíti a hitelvesztés jelensége, melyet a szexuális visszaélések ténye, a pénzügyek nem átlátható kezelése, a titok kultúrája okoz. Ferenc pápa megértette mindezt: a hitre való meghívás új módozatait keresi akkor, amikor a katolikusokhoz fordul.

La Croix: A német katolikus egyház sokszor élenjárónak tűnik a reformok kérelme terén. Vajon a változások észlelésének élcsapata lenne?

Reinhard Marx bíboros: Egyesek élenjárónak tartanak bennünket, mások eretneknek! Mint egyháznak, az a sajátosságunk, hogy sok teológiaprofesszorral rendelkezünk, akik mintegy húsz teológiai karon vagy teológiai intézetben tanítanak. Köztük számosan vannak nők is. Lehetőségük van publikálni, vitatkozni, vagyis táplálják az eszmecserét. Ezenfelül a világiak nagyon szervezetten működnek mind a plébániákon, mind az egyházmegyékben és a mozgalmakban, valamint a német katolikusok központi bizottságában. A jelen válságban ez utóbbi – bár közel áll a püspökökhöz – kritikai munkát is végez. Végül Németország az egyetlen olyan európai ország, melynek nem egy, hanem két domináns egyháza van: a protestánsok is ugyanolyan sokan vannak, mint a katolikusok. Protestáns teológusok szintén megszólalnak az újságok hasábjain vagy a televízióban. Ez ösztönzőleg hat ránk.

La Croix: Vannak Németországban olyan konkrét javaslatok, melyek „az Egyház helyreállítására” [1] vonatkoznak?

Reinhard Marx bíboros: Nincs „német válaszunk” a krízisre! Az utat a világegyházzal együtt kell megtalálnunk, nem csupán Rómában! Nem lehet a helyi egyházak nélkül világegyházban gondolkodni. Ez nem piramis-rendszer. Lehet tanulni a németországi katolikus egyháztól, de ne felejtsük, hogy — más országokhoz hasonlóan — nekünk is megvannak a magunk kudarcai. […] Újból meg kell győznünk az embereket arról, hogy a kereszténység az előrehaladás egyik ereje, s arról is, hogy van válasza a jelenre és a jövőre, s ezért érdemes visszatérni az Evangéliumhoz, a szegények szeretetéhez. Számunkra keresztények számára, minden ember, minden férfi és nő, bármilyen legyen a bőrszíne, vallása, szexuális orientációja Isten képmása. Ugyanazon [emberi] családhoz tartozunk, s ez az állítás a maga radikalitásában megkülönböztet bennünket minden más vallástól. Ez ma a legfontosabb üzenet.

La Croix: Ez azt jelentené, hogy a strukturális reformok másodlagosak?

Reinhard Marx bíboros: A tanúságtétel az elsődleges. Természetesen támogatója vagyok a jobb szervezésnek, s főként a felelősségek jobb elosztásának. Több év telt el, míg ez világossá vált számomra, s immár magától értetődőnek tűnik, hogy püspöki szinódust nem lehet laikusok (nők és férfiak) nélkül összehívni. Ez sürgető dolog. Egy másik probléma abból fakad, hogy összecseréltük a papság és a hatalom fogalmát: az a feladatunk, hogy egyre jobban elkülönítsük [e kettőt], s a hatalomhoz való hozzáférésnek több útján is gondolkozzunk. Meg kell találni a módját annak, hogyan tudnánk a nőket bevonni az egyházkormányzásba. A hatalom témakörében új reflexióra és vízióra van szükség. Két hete, a német püspökök legutolsó gyűlésén, a papi élet kapcsán is tanácskoztunk. Hogyan képezzük a papokat, hogy majdan képesek legyenek kiteljesedett életet élni? Hogyan segítsük őket ebben? Vajon olyan férfiakat szenteltünk-e fel korábban, akiknek nem volt meg a szükséges érzelmi érettsége? A cölibátus [életformája] lehetséges, de a közösségi oldalt is integrálni kell [bele]. Gondolkodnunk kell a „viri probati” eshetőségéről [kipróbált, idősebb, házas emberek felszenteléséről]. Beszélnünk kell mindezekről a témákról, szintúgy a szexuális erkölcs egyes pontjairól is, például a homoszexualitásról.

La Croix: Mit válaszolna azoknak, akik attól tartanak, hogy a változások túl messzire mennek, s magát a katolikus hitet érintik?

Reinhard Marx bíboros: Kapok olyan leveleket, melyekben azzal gyanúsítanak, hogy fel szeretném hígítani a doktrínát. Keményebbnek, világosabbnak kell lenni. Természetesen erről nincs szó: a hit nem iga, hanem egy út. Nem az a cél, amitől egyesek tartanak, hogy a tanítást „az idők szellemiségéhez kell adaptálni”. Amit a II. Vatikáni zsinat kér, az az, hogy az Evangélium világánál „olvassuk az idők jeleit”, s ez jóval igényesebb feladat. Ha minden vasárnap együtt olvassuk az Evangéliumot a szentmisén, ha együtt szolgáljuk a szegényeket, akkor megtaláljuk ezt az ösvényt. Megosztást kelteni és gyanakvást hinteni egymás között – ez az ördög munkája. Keressük együtt azt, amit az Úr vár tőlünk! S fogadjuk el, hogy többféle hitút létezik.

[1] Franciaországban 2019. március végén két patinás folyóirat „Építsük újjá az Egyházat!” címmel felmérést kezdeményezett, melyben a hívek szabadon kifejthetik véleményüket. A feltett kérdésekre adott válaszaik mellett meglátásaikat, javaslataikat is megfogalmazhatják a következő két és fél hónapban.

Fordította: Hantos-Varga Márta