Süttő Márta mentálhigiénés szakember és Szikora Ildikó gyógypedagógus, bibliodráma vezető – mindketten többgyermekes anyák és anyósok – az anyós-suli megálmodói. Szeretettel várják azokat, akiknek gyermeke már megházasodott vagy házasodni készül! A bibliodráma és a pszichodráma eszközével néznek rá a résztvevők az anyós szerep szépségeire és buktatóira.

 

Hisszük, hogy “tanulással” javíthatunk családi kapcsolatainkon!

2019. március 23. szombat 10:00-16:00

Nagyboldogasszony Katolikus Gimnázium

Kaposvár Zárda u. 2.

Részvételi díj: 3000 Ft/fő

Információ: csaladok.kaposvar@katolikus.hu

Jelentkezni az alábbi linkre kattintva lehet: Jelentkezés anyós-suli

 

  • mindenbe beleszól, mindent megkritizál
  • nem hagyja a fiatalokat önálló, független családdá alakulni
  • irányítani akarja a fiatalok életét
  • kritizálja, elutasítja az ifjú feleség kulturális vagy vallási értékeit, örökségét
  • mindezt néha nyíltan, néha kifinomult eszközökkel teszi
  • teljesíthetetlen elvárásai vannak, érzelmileg zsarol, folyamatosan panaszkodik
  • esetleg bűntudatkeltéssel, pénzzel manipulál
  • vagy megértő, elfogadó, nem tolakodó
  • akkor segít és ad tanácsot, ha kérik
  • nem zsarol érzelmileg, nem vár el semmit, de mindennek örül, amit a fiataloktól kap
  • derűs, van saját élete, amiben jól érzi magát
  • nem okoz folyamatos lelkifurdalást a fiataloknak, hogy nem foglalkoznak vele

 

Vajon én milyen anyós vagyok vagy leszek? Hasonló az én anyósomhoz?

 

Hogyan segít az Anyós-suli?

 Csoportjainkban, gyakorlatban foglalkozunk az aktuálisan felmerülő nehéz helyzetekkel, megterhelő konfliktusokkal, melyeknek aztán a hétköznapi életben mutatkozik meg a hozadéka.

Szimbólumok és a csoporttársak segítségével jól megjeleníthetők az egyes konkrét élethelyzetek. Azt szeretnénk elérni, hogy kívülről is rá tudjunk tekinteni a problémára. A legtöbb nehezen oldódó családi gubancnak az az oka, hogy képtelenek vagyunk kívülről látni a konfliktust. A belső folyamataink (konfliktus helyzetben mit élek át) láthatóvá tétele által, rá tudunk nézni működésünkre, és ez nagy belátáshoz, megértéshez is vezethet.

A szerepcsere révén, jobban megértjük a másik felet. Csak akkor tudom a másikat elfogadni, ha megértem a működését, indítékait. Ha a tréningen sikerül valamennyire átformálnunk az anyósunkról, menyünkről alkotott képet, akkor elkezdünk másképp gondolni a menyünkre, vejünkre, anyósunkra, apósunkra, és ha ezt a változást a valós találkozás alkalmával ők megérzik, akkor ezáltal elindulhat egy gyógyulási folyamat.

A csoportos foglalkozások azért is hasznosak, mert ha szembesülök azzal, hogy mások is hasonló gondokkal küzdenek, akkor már nem érezem magamat egyedül.

Ezek az alkalmak önismeretre is tanítanak. Igyekszünk olyan légkört teremteni, amelyben mindenki maga jöhet rá arra, mit tehetne esetleg másképpen, jobban.