Hamvazószerdával befejeződött a farsangi időszak, kezdetét vette a nagyböjt. A keresztény hívek tudatosan készülnek e húsvét előtti lelki megtisztulásra.

– Hogyan készül minderre egy pap? – kérdeztük Kiss Iván c. prépostot, marcali esperes-plébánost.

– Célszerű, ha már farsang idején elkészíti a pap a lelki tervet egyházközsége, hívei és maga számára. Munkatársaival leül és megbeszéli, milyen események legyenek. Mi például lelki napot szervezünk. Külön előadás szól a hittanosoknak, korcsoportonként, s vendég atya tanítása hangzik el a nagyböjtről. A közösségeket is lelki programok várják. A nap nem elhanyagolható része a szentgyónás, ugyancsak vendég atyákkal. Szeretnénk egyik pénteken bekapcsolódni az egyházmegyei zsinat munkájába; Gárdonyi Máté atya előadását fórum követi. Péntekenként keresztutat járunk; minden keresztútnak megvan a gazdája, a közösségek viszik a keresztet. Nagypénteken a város Kálváriáján éljük át Krisztus szenvedéstörténetét. A kórház ápolási és krónikus osztályát is sűrűbben látogatjuk. Az élet és halál mezsgyéjén járók sokszor meg sem ismernek bennünket, de ha mással nem, nyelvükkel kérik a szentáldozást. Csütörtökönként 80 személyt áldoztatunk. Egy volt katonatiszt, Jáki Zoltán az áldoztató társam, akit a kórházban fekvő idős katonatisztek is szeretettel befogadtak.

– Több évtizedes lelkipásztori szolgálatában milyen erőforrást ad a böjt?

– Ahogyan a Bibliában olvassuk, bizonyos helyzetek, jelenségek csak imával és böjttel orvosolhatók. Ha nehézségek, problémák nyomasztják életünket, érdemes közösségeknek vagy akár az egész egyházközségnek imádkozni és böjtölni. Hatalmas erőforrás; hegyeket mozgat, erőt és szárnyakat ad.

– Böjtölni nemcsak úgy lehet, hogy péntekenként megvonom magamtól a húst, hanem úgy is, ha lemondok az édességről, nem fogyasztok szeszesitalt, ha átmenetileg kalodába zárom a szavaimat. A hallgatás is lehet a belső elmélyülés jele, a csend jótékony erejű…

– Valóban, a legtöbb keresztény böjtölés alatt azt érti, hogy péntekenként nem eszik húst. Talán Béri Renátó karmelita atyától hallottam, hogy sokaknak nagyobb próbatétel lenne, ha nem ehetne tortát. Az egyház a minimumot akarta ezzel felállítani, de miért elégedjünk meg a minimummal? A böjt a megengedett élvezetekről való lemondás. Sosem felejtem el: Međjugorjében fiatalokkal egy napon gyakoroltuk a szóböjtöt, és nagyon élvezték. Mivel oly sok időt töltünk internet- és telefonközelben, az erről való lemondás is szép cél, de az is, ha valaki egész böjt alatt nem mond rosszat senkiről, csak szeretettel beszél a másikról…

– Böjt idején nem illik mulatozni, mégis akadnak, akik „farsangi” báljukat ebben az időszakban rendezik meg, mintha Vízkereszttől nem lett volna elég idő erre…

– Tavaly kért meg egy kolléga, hogy segítsem kibékíteni a helyi kulturális vezetővel, aki nagypénteken a templom melletti kultúrházban dumaszínházi előadást szervezett volna telt házzal. Nehéz volt érvelni, mert az illető nem értett bennünket. Aztán mégis béke lett a vége, szerencsére egy másik éten lett megtartva az előadás.

– Hittanórákon könnyű elmagyarázni a gyerekeknek, hogy a magunkba nézés, az önvizsgálat, a gyónás csak segítségünkre lehet?

– Életem nagy élménye, amikor 2000-ben a római ifjúsági világtalálkozóra kísértem az egyházmegye fiataljait. Perugiában, egy hegyre épült városban volt az előtalálkozó. Keresztutat végeztünk, egy hatalmas keresztet cipeltek a fiatalok, amit minden állomásnál letűztek. A 12. állomásnál ez nem jól sikerült, mert a kereszthódolat alatt eldőlt a kereszt. Valaki elüvöltötte magát, ha jól emlékszem magyar volt, hogy: „gyónni akarok”. És mi történt utána? Mi, papok a világtalálkozó alatt „beleszakadtunk” a gyóntatásba. Ott láttunk először élménypedagógiát, a hegy kivilágítva, három szék a gyóntatóhelyeken, a középsőn a Szentháromság-ikon. Mögötte fáklyák erdeje… A gyerekekkel sok minden megértethető élménypedagógiával. Ha elmondjuk, hogy mily nagy öröm a gyónás, hogy a Bibliában minden gyónás lakomával végződik, akkor talán könnyebb a dolga a papnak.

– A jól megélt böjt gyógyulást hoz, hiszen tele vagyunk sebekkel. Talán az is tudatosul: Jézus Krisztus húsvétkor a mi bűneinkért halt meg, és halálával megváltotta a világot. Feltámadt, s ma is köztünk él. Ez lehet a keresztény ember reménye. Hogy látja: tudatában vannak ennek a politikusaink is?

– Papságom 19 évét a diktatúra alatt éltem, de még ezen is túltett a karácsonyi jászol és karácsonyfa-égetés a fővárosban, az ellenünk is felhergelt sokaság. Jézus értük, az elkövetőkért is meghalt, és talán még lesz lehetőségük bűnbánatra. Aztán a trágár beszéd országgyűlési képviselőktől… Ezért az idei nagyböjtön még inkább böjttel és imával kell térde borulni, kérve a Mindenség Urát népünkért, nemzetünkért.

– Imádkozik is értük?

– Ebben Eperjes Károly a tanítómesterem, aki feltartotta a rózsafüzérét a magasba és közölte a világgal, hogy naponként elmond egy tized rózsafüzért azért a politikusért, aki őt szívből utálja. A papi zsolozsmában, az esti imaórában is könyörgünk népünk vezetőiért, a trágárul beszélőkért is, gyógyulásért, megértésért, békességért.

Lőrincz Sándor

sonline@sonline.hu

Forrás: Somogyi Hírlap 2019. március 7., csütörtök

Fotó: Kiss Kálmán

Megölhették hitvány zsoldosok

Kiss Iván atyában nemcsak nagyböjt idején, hanem egész évben rendre felötlik: a passióban nem az istengyalázóké volt a végső szó. A feltámadott Úré a győzelem, s azért ilyen szép a nagyböjtünk, mert a vége: feltámadás! Pilinszky Harmadnapon című versével vallja: „Mert megölhették hitvány zsoldosok, / és megszünhetett dobogni szive – / Harmadnapra legyőzte a halált. / Et resurrexit tertia die.”