Varga László megyéspüspök celebrált szentmisét Nagybajomban, a Kolping Katolikus Szakközépiskola tanulói és tanárai részvételével. A főpásztor homíliájában a szeretetben való növekedésre hívta a jelenlévőket.

 

 

“Három szót hoztam ma ajándékba: élj, változz, szeress! Tudsz élni? Örülsz az életnek? 

Engem a sérültek tanítottak élni. Megtanítottak arra, hogy mit jelent elfogadni a valóságot, s arra, hogy különbség van az elfogadás és a beletörődés között. Azok a mozgássérültek, akik beletörődtek a sorsukba azt mondogatták, hogy ez van, ezt kell szeretni, valahogy túléljük a halálig. Megpróbálták valamilyen eszközökkel csökkenteni a fájdalmunkat, keserűségüket.

A másik oldal, akik nem beletörődtek abba, hogy kerekesszékesek lettek, hanem elfogadták azt. Ők is azt mondták, hogy ez van, ezt kell szeretni, de hozzátettek még valamit: ebből kell növekedni. Élj, változz, szeress! Azt mondták, hogy igaz, hogy nem tudunk menni, nem tudunk futni, de megteszek mindent, hogy abból, ami megvan, a legtöbbet tudjam kihozni. Ők tele voltak élettel és örömmel, s ezt tanították a mozgássérültek a többi fiatalnak is. Azoknak, akik tele voltak depresszióval, panasszal, szidalommal. Azoknak, akik nem tudtak élni, csak keseregni, dühöngeni, szomorkodni.

 

A döntés mindenkinek a saját kezében van. Mindannyiunknak vannak korlátai. Testi, lelki, szellemi korlátaink vannak. Csak az Istennek nincsenek korlátai. Nem az a baj, hogy korlátok között élünk, hanem az, hogy nem tudunk mit kezdeni a korlátainkkal, s ezáltal korlátoltak leszünk. Azok az emberek, akik tudnak valamit kezdeni a korlátaikkal, jó döntéseket hoznak, változni akarnak, nem lesznek korlátoltak.

Akarok-e változni, növekedni a szeretetben, az intelligenciában, a jóban? Mindegyikőnk szívében sokkal több a jóság, mint a rosszaság és a bűn. Nem mindegy, hogy melyiket növelem, mert jelen van mindkettő. Nem mindegy, hogy úgy döntök, hogy a bennem lévő jóságot bontakoztatom ki, vagy azt mondom, hogy nem érdekel, azt csinálok, amit akarok, s elkezdek a másik irányba döntéseket hozni, amitől növekszik bennem a sötétség. Ez mind rajtad múlik.

 

A sérültek megtanítottak hálásnak lenni. Sokat voltam betegek, sérültek mellett, ápoltam őket, befogadtam őket a plébániára. Döbbenetes, hogy miközben az egészséges emberek csak panaszkodni, keseregni tudtak, addig ők tele voltak hálával. Megtanítottak arra, hogy adjak hálát azért, hogy még mozog a kezem. Aki volt már beteg, az tudja, hogy ez neki nem jár, hanem ajándék, amit úgy kaptam, s ki kell bontakoztatnom.

Az életed is ajándék. Nem te alkottad magad, hanem ajándékba kaptad az életedet, ami akkor bontakozik ki, mikor elkezdesz szeretni. Embernek lenni azt jelenti, hogy szeretni és szeretve lenni. Aki úgy érzi, hogy szeretik, az bontakozik. Aki úgy érzi, hogy nem szeretik, az tönkre megy, s elpusztítja magát.

Aki tud szeretni, az virul. Akit szeretnek, az boldog. Igaz ez fordítva is. Aki nem érzi, hogy szeretik, az szenved, s nem akar élni. Élj, változz és szeress! Ezt a három szót hoztam ajándékba nektek, a többit rátok bízom és a Szentlélekre.” – fogalmazott a főpásztor.

 

A szentmise végén Horváth András nagybajomi plébániai kormányzó fejezte ki köszönetét a tanulók és tanáraik felé, majd Varga László megyéspüspök megáldotta a végzős diákok szalagjait és a diákokat, illetve közös beszélgetésre hívta az iskola tanári karát.

Fotó: Kling Márk