Ferenc pápa beszédeiben egyházkormányzati elvként visszatérően előtérbe kerül a szinodalitás. A francia püspöki konferencia e fogalom elmélyítése céljából pár hete harminc olyan hozzáértőt hívott eszmecserére, akik szeretnék előmozdítani a katolikus egyházban a társ-felelősség gyakorlatát.

További írások olvashatóak KITEKINTŐ című rovatunkban a linkre kattintva:  KITEKINTŐ

La Croix  2019. 01. 14. Clair Lesegretain
Fordította: Hantos-Varga Márta

A szinodalitás szó a görög synodos, vagyis „együtt haladás” szóból ered. Annak ellenére, hogy e szakkifejezésnek nincs hivatalos definíciója, egyes teológusok azt javasolják, hogy az egyházban gyakorolt társ-felelősség alapelvének kell tenni. „Mindannyian felelősök vagyunk, de nem ugyanazon a módon.” – emlékeztetett Arnaud Join-Lambert, a Louvaini Katolikus Egyetem (Belgium) professzora, aki a francia püspöki konferencia „Tanulmányok és tervek” munkacsoport által szervezett szimpózium meghívottja volt.

A szinodalitás – melyre a 20. században a II. Vatikáni zsinat világított rá – Ferenc pápa pontifikátusa pasztorális gyakorlatában jelent meg ismét. 2015. október 17-én, a püspöki szinódus létrehozásának 50. évfordulója alkalmából mondott beszédben arra hívott, hogy az egyházi élet minden szintjén éljük azt, hiszen „az egyház és a szinódus szinonimák, mert az egyház nem más, mint Isten nyájának együtt haladása a történelem útjain a Krisztussal való találkozás felé.” Mgr. Laurent Ulrich a „Tanulmányok és tervek” bizottság elnöke szerint a „kérés, mely arra vonatkozik, hogy az egyházban mozdítsuk elő az együttműködést, a kölcsönös meghallgatást, a tapasztalatok összegzését, a közösen végzett misszió kedvét, minden szintet érint”. Ezért a 2018 decemberében zajló találkozón a résztvevők megosztották egymással azokat a tanulságokat, melyeket az együttes munka (egyházmegyei zsinat, szerzetes kongregációk, illetve új közösségek általános gyűlése, püspöki szinódus) kapcsán szereztek. Nem feledkeztek el az olyan intézményekről sem, mint a püspök tanácsa vagy az egyházmegyei pasztorális tanács. Ez utóbbiak Join-Lambert kifejezésével élve „az egyházmegyei szinodalitás konkrét és tartós kifejeződései”.

A szinodális működés nem önmagában vett cél, hanem a misszió érdekében alkalmazott szinergia, másképp szólva több tényező együttes hatása. – húzta alá Mgr. François Kalist, Clermont érseke, aki zsinatot ugyan még nem nyitott meg, ellenben pályafutása során már többször közreműködött ilyen eseményen Bourgesban, Orléansban, Bloiban, Neversben és Rouenban. Mint püspök saját egyházmegyéjében – elődei zsinati döntéseinek – megfelelően teret adott a „szinodalitás helyszíneinek”.

„A zsinat a lelki és emberi átalakulás folyamatait kapcsolja össze, a megtérés ideje.” – örvendezik Lucette Perroud, a Rodezban tartott egyházmegyei zsinat titkára. Ez a 2015 és 2017 között zajló összejövetel 230 helyi szervezetet és 2200 személyt késztetett munkára, végül a zsinati gyűléseken 200 fő vett részt. A maga részéről Armelle Nollet a „szinodalitás szellemiségéről” szeret beszélni, amelynek állandóan át kellene járnia az egyházat, mivel „minden megkereszteltnek az a hivatása, hogy meghallja a világ szükségleteit, mérlegelje azokat, mégpedig azért, hogy ennek megfelelően hirdethesse az Evangéliumot, s előrelépésre késztesse Isten népét.” Ezt erősíti meg Mgr. Jean-Luc Brunin, Le Havre püspöke, a „Tanulmányok és tervek” csoport tagja. „Keresni kell azokat az eszközöket, melyek Isten népe minden tagját bevonják a megkülönböztetés folyamatába a többszínű, de egymást kiegészítő kommunió révén, hogy ennek révén a misszió útjait fellelhessük, s az egyház kormányzatát gazdagítsuk.”

A találkozó során különféle megoldási módok kerültek felszínre. Nevezetesen egy „nemzeti pasztorális tanács” létrehozásának gondolata, melynek feladata a püspökök gyűlése közti időben a munkadossziékhoz kapcsolódó reflexió lenne. Egy másik elképzelés szerint a szeminaristák nevelési programjában a szubszidiaritás és a delegálás elvei, a laikusok képzésében azonban az általános papság és a szolgálati papság összehangolásának mélyebb megértését kell elősegíteni. Íme, azok a javaslatok, melyek a francia püspöki konferencia állandó bizottsága elé kerülhetnek, hisz bizonyos értelemben sürget az idő: felelni kell a pápa felhívására és a jelen idő kínálta kihívásokra.