A 2018. január 22 és 27. között zajló 34. Ifjúsági Világtalálkozó lehetőség arra, hogy az eseményt rendező ország kevésbé ismert, rejtett arcát is megismerjük.

www.cath.ch/actualites/?domain=international
2019. 01. 06. Jacques Berset

Fordította: Hantos-Varga Márta

„Amikor egy külföldi megérkezik, akár Dubaiban is hihetné magát. De ez csak külső máz.” – sóhajt fel Mgr. José Domingo Ulloa, a főváros, Panama Ciudad érseke. A Világbank adatai szerint Panama egyike a Föld azon tíz országának, ahol a legnagyobb jövedelmi és vagyonkülönbségeket lehet fellelni. A közel négy millió lakosú közép-amerikai ország lakosságának 80 százaléka katolikus. Az érsek 2018 novemberében két munkatársa — Maribel Jaén, az Igazságosság és Béke Bizottság titkára, valamint Mgr. Manuel Ochogavía, Colón–Kuna Yala egyházmegye püspöke — kíséretében fogadta a Szükséget Szenvedő Egyház segélyszervezet képviselőit. Egy hosszú beszélgetés keretében vázolták hazájuk helyzetét, mely a svájci katolikus portálon a minap jelent meg.
A főváros széles sugárutjait szegélyező luxus-butikok, az üvegből készült felhőkarcolók, a bankszékházak, a különféle szolgáltató cégek központjai, s maga a Panama-csatorna egy dúslakodó, de szűk réteg számára kínálja javait. „Panama kétarcú ország. Egyesek sohasem hagyják el a gazdag lakónegyedeket, nehogy a szembesüljenek a szomszédságukban heverő nyomorral.”
Az Afrikából áthurcolt rabszolgák leszármazottainak sorsa nem irigylésre méltó. Őseik még a spanyol gyarmatosítás századaiban kerültek ide. Később, a Csatorna építésekor, a 19. század végén és a 20. század elején, az Antillákról hurcoltak be munkaerőt. A nincstelenség és a peremlét határozza meg mindennapjaikat: elhanyagolt lakónegyedekben élnek, tradicionálisan szegény vidékeken (Colón, Darien, Panama). Hét őslakos nép (guaymi, bokotá, kuna, emberá, wounaan, bribri, teribe) a lakosság 12 százalékát alkotja. A mintegy félmillió indián jelentős része súlyos társadalmi kirekesztettségben él. A népek közti keveredés miatt a mai panamai lakosság több mint 70 százaléka mesztic vagy mulatt.
„Az őslakos csoportokhoz tartozók egészségi mutatói rosszak. A gyermekhalandóság e miliőben háromszor nagyobb, mint a lakosság többi komponensénél, s nagyon kicsi az oktatásban és képzésben résztvevők száma. Ebből fakadóan nem jutnak el a magasabb jövedelmű munkahelyekre, hiszen a panamai társadalom jórészének tevékenysége a szolgáltatási szektorhoz kötődik. A szegényebbek nem rendelkeznek megfelelő végzettséggel az ilyen típusú, komoly álló- és versenyképességet feltételező aktivitáshoz.” – mondja Maribel Jaén. „Kívülről nézve egy öntelt ország látható, mely mintha Közép-Amerika Svájca lenne. De a kulisszák mögé kell nézni! A munkavállalók 40 százaléka, s itt elsősorban nőkről van szó, az informális gazdaságban dolgozik. S ott a vidék, mely valójában nem lép(ett) előre, miközben a nemzetközi kooperáció keretében érkező segítség egyre csökken, hiszen úgy tűnik, hogy Panama már megfelelő fejlettséget ért el.”
Az Igazságosság és Béke Bizottság az egyházmegyékben működő különféle csoportokkal egyetemben, ügyvédek segítségét is felhasználva küzd az állampolgári öntudat erősödéséért és az emberi jogok védelméért. „Bár a Panama-csatorna jelentős bevételi forrást jelent, mégsem tartozunk a fejlett országok körébe. Ez nem csupán gazdasági értelemben igaz, hanem az intézményrendszer szemszögéből is. Az állam nem úgy működik, ahogy kellene. Az igazságszolgáltatás — a politikai szereplők többségéhez hasonlóan — megvesztegethető. Az ország szenved a korrupció, a gyenge intézményesülés, a klientúrarendszer, a populizmus és az erőszak jelenségétől.” Maribel Jaén sajnálja, hogy az ország fejlődési modellje, Latin-Amerika többi országához hasonlóan, alapvetően a kitermelő ágazatra épül, mely az integrált ökológia ellenében tevékenykedik. A kormány vízerőműveket, víztárolókat épít, előnyben részesíti a bányákat és a fakitermelést, de a lakosság jelenléte e zónákban zavarja terveit.
„Harcolunk azért, hogy biztosítsuk azon paraszti közösségek jogait, melyek a Csatorna mindkét oldalán élnek. A nagyobb gazdasági terület szükséglete következtében előbb-utóbb ki lesznek költöztetve. Kétszáz közösséggel vagyunk kapcsolatban, melyből negyvenet közvetlenül érint új tavak építésének projektje. Tárgyalásokat folytatunk [nevükben] a Csatorna vezetőségével.” A titkár rosszallja, hogy a fejlődést csak gazdasági mutatók szemszögéből értelmezik. „Ez a gazdasági rendszer örvendve fogadja a növekedést, például az autók számának megugrását, ezzel szemben mi azt érzékeljük, hogy számos személy életminősége csökken, a szociális és társadalmi élet pedig meghasadt.”
Egy az egyenlőtlenséggel foglalkozó, s a panamai kormány által 2017-ben közzétett jelentés szerint http://www.mef.gob.pa/es/informes/Documents/Pobreza%20y%20desigualdad%20en%20Panama%20-%20Mapas%20a%20nivel%20de%20Distritos%20y%20Corregimientos%202015.pdf egyes indiánok lakta régiókban a szegénység meghaladja a 90 százalékot, más helyeken, ott, ahol a tercier szektor dominál, ez az érték 6,3 százalékra csökken.

Mgr. Ochogavía is megjegyzi, hogy a regionális különbségek nagyon jelentősek. „Colón lakosságának, mely magas munkanélküliségi rátával küszködik, nincs jó hírneve. Amikor ezek az emberek munkát keresnek, elrejtik hovatartozásukat. Vannak olyan családok, ahol naponta csupán egyszer étkeznek, s ahol nem jutnak rendes ivóvízhez, orvosi ellátáshoz. Egyes falvakban húsz családra egyetlen mosdó jut. Ez a népesség olyan lesújtó környezetben él, mely megfojt minden reményt.”
A fiatal, 1967-ben született püspök pontosan látja hívei egy részének nehézségeit: az elit korrupciója mellett, mely „20, 100, 200 millió dollár értékben történő sikkasztást jelent”, utal a szűkölködők szabadkereskedelmi zónában folyó üzletelésére. „Az emberek a csempészettel foglalkoznak, ez nem helyes, de túl kell élniük. Nagyon keveset keresnek, így megpróbálnak feketén eladni egy-két farmert. Ez az egyetlen lehetőségük.” A Kolumbiával határos körzetet, a drogcsempészet és az ehhez köthető erőszak is sújtja. Mgr. Ochogavía szeretné, ha a fiatal, s szerencsésebb helyzetben lévő panamaiak rádöbbennének erre a valóságra. „Sajnos fogyasztói, individualista szemlélet jellemző rájuk. Azon kell munkálkodnunk, hogy szolidaritást érezzenek a másik Panama, a szegények világa felé. Szerencsére nagyon aktív laikusaink vannak. Nélkülük nem tudnánk előre menni.” – jegyzi meg Colón–Kuna Yala püspöke.
Az IVT hatása már érezhető, sok fiatal elkötelezetten vesz részt az esemény előkészítésében. „Nem csupán katolikusok tevékenykednek, hanem a feladatokból a nem hívők is kiveszik részüket. A találkozó az ifjúságpasztoráció felől nézve áldás, de sokak részére munkalehetőség is. A kihívás az ezt követő időszakra szól, hiszen jó lenne megtartani ugyanezt a dinamikát a későbbiekben is. Azt kockáztatjuk, hogy a karizmatikus mozgalom, mely nagyon is jelen van Panamában, felülkerekedik, holott ők sokszor a felszínre, az érzelmi világra, a szentimentalizmusra támaszkodnak. Képeznünk kell a híveket, különösen a fiatalokat: meg kell ismerniük az egyház társadalmi tanítását.” – véli Maribel Jaén.
Mgr. Ulloa szintén azt reméli, hogy a találkozó módot nyújt arra, hogy újra előtérbe helyezzék és elmélyítsék a katolikus egyház társadalmi tanítását. Panamában hat egyházmegye, egy területi prelatúra, s egy apostoli vikariátus található. Mély megújulásra van szükség. „Túlságosan klerikális egyház vagyunk. Tanulnunk kell a világi hívekkel való közös munkát – éreznünk kell, hogy ugyanannak a testnek vagyunk tagjai. Másfelől az egyházi munka túlságosan a liturgikus lelkipásztorkodásra fókuszál, s sokkal kevésbé a társadalmi pasztorációra. A társadalmi tudatosság és lelkiismeret kevésbé fejlett a panamai katolikusoknál. Panama kétarcú ország: extrém gazdagság mellet extrém szegénység található. A gazdag katolikus családok nem sokat segítenek, nem mindig érzékenyek a keresztény társadalmi tanításra.” – mondja sajnálkozva az érsek. Ellenben örül annak, hogy a közelgő Ifjúsági Világtalálkozón, melyre 200 ezer fiatalt várnak, a „Docat digital” applikáció megfelelő nyelvezetének hála a társadalmi elköteleződés témája közel kerülhet a fiatalokhoz.