Isabelle de Gaulmyn, a La Croix újságírója a média és az egyház viszonyáról beszélt Lyonban. Előadásában az ismeretközlés nehézségeiről szólt, miközben hangsúlyozta: a kommunikáció kockázat. Van, aki hallani akar, van, aki öntudatlanul értelmez félre, vagyis kihallani vél valamit, s van, aki tudatosan belelát a szövegbe olyat is, ami nem is szerepel benne. Az előadásáról készített vázlat a FOLYTATÁS gombra kattintva olvasható.

 

 

Isabelle de Gaulmyn: A média és az egyház – komplex kapcsolat

2018. július Lyon

Fordította: Hantos-Varga Márta

 

Kötetlen stílusban megtartott előadás számos apró és hasznos megjegyzéssel.

Két visszatérő gondolat:

1) a társadalom tudatlan,

a vallási jelenséggel kapcsolatban konfúzió tapasztalható,

ugyanakkor várakozás is

2) ez a valóság, melyet el kell fogadni, ezzel kell „dolgozni”

1) A vallási jelenség „fekete lyuk”    – a médiában nincsenek szakújságírók (míg más témáknak: gasztronómia, sport, nevelés stb. képzett zsurnalisztái vannak)

nem része már a kultúrának: az iskolai oktatásban nem kap helyet, a fiatalok nem hallanak a transzcendenciáról, s az emberek nem látják a maga globalitásában e jelenséget (a vallás nem csupán geopolitikai hír vagy szociológiai tény)

nincs fogalmi készlet a vallási fenomén megragadására, nem értik a legegyszerűbb szavakat sem (egyházmegye, szentségimádás …)

– ugyanakkor a téma mediatizált, folyton jelen van a telekommunikációban (iszlám stb.)

polémiát vált ki – Isten, mely megragad, de félelmet is kelt (azok alapján, amit látnak, hallanak)

2) Észre kell venni, hogy megszűnt az ismeret közvetítése: az egyházban felülről lefele haladt a közlés – egy enciklikának megjelent a magyarázata, ezt a püspökök, teológusok közvetítették, az információt a hívekhez pedig a papok „szállították”.

Ma nincs közvetítő elem: a pápa beszél, én a konyhában főzés közben hallgatom, és tudásom szerint értelmezem.

Ferenc pápa karizmája: rövid, nagy erejű, kifejező mondatok

„Jézus nem magányos hős.”

„Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?”

Mivel tudatlanság honol, meg kell változnia a kommunikáció módjának!

 – sokkal egyszerűbbnek kell lennie, el kellene engedni azt az igényt, hogy saját szóhasználatunkban, saját nyelvi készletünknél maradunk – az emberek nem értik.

Dél-Amerikában az evangelikál egyház erős, s éppen ez áll mögötte: egyszerűsített üzenet, mely eljut minden réteghez. A jó módszert kell eltanulni, nem azt, amit mondanak.

– A mai ember nem tudja hierarchizálni a hallottakat.  Ez van!

Ferenc pápa idézett mondatai jobban megmaradnak, mint egy enciklika valamely gondolata. Vagy a médiában összevágott (videós) összefoglaló (pl. írországi látogatás) emlékezetesebb, mint az audiencián elmondott teljes beszéd.

–  Ma számos információ özönlik, de nagyon kevés a(z igazi) téma és hír.

– Rendkívüli felgyorsulás. Ezt is el kell fogadni. Lépést kell ezzel tartani. Megtalálva a mértéket.

(Egyfelől a webre kitett „püspöki gondolatok”, mely a felületen marad két hétig, már nem elég önmagában, mert statikus. Másfelől túlzó pörgés sem elfogadható.  Macron áprilisi beszédén de Gaulmyn jelen volt. Fél órával később már csörgött a telefonja: „Mit szól a polémiához?” „Milyen polémiához? Hol volt polémia?”„Az elnök az egyház és az állam kapcsolatának újragondolásáról szólt.” … Tehát a média egyik térfelén azonnali reakciót váltott ki egy beszédrészlet. De kell-e azon nyomban egy ilyen „értékelésre” nyilatkozni? Ki szállt vitába Macronnal? Pontosan mit mondott, amire most reagálni kell(ene)?)

– Hogyan lehet árnyalni, s a fekete-fehér sémát elutasítani?

Hogyan lehet küzdeni az ellen, hogy „kell egy ellenség”?

Dekódolást kell végezni, ezt kell megtanítani. Van egy esemény, jelenség – mi áll mögötte?

Jellegzetes a nyájszellem: amit sulykolva mondanak, arra ráugranak.

– Az „igazsághoz” való viszony kérdése. Nem lehet csak dogmatikai értelemben venni: az igazság, az, amely felülről száll(t) alá, s amely egyszer s mindenkorra adott — ez az egyháziakban kimunkál egy mentalitást (intézményi és személyes „tévedhetetlenség”), de az igazságot együtt fejtjük fel (pl. pedofil ügyekben az újságírók szerepe)

Kis kiszólások:

– Az integristák nagyon professzionálisak az interneten, intenzíven használják céljaikra.

– A katolikusok nagyon nehezen fogadják el a vitát egymás között (táborok és megosztottság).

– Az újságíró (megszólaló) szabadsága azt (is) jelenti, hogy alapvetően tisztelettel fordul témája felé. Ez egy alap-attitüd …