Kréta szigete Görögországhoz tartozik, a helyi görögkeleti egyház azonban a konstantinápolyi ökumenikus patriarchatus fennhatósága alatt áll. A krétai katolikus egyháznak el kellett volna tűnnie a vallási térképről, hiszen 1974-ben alig több mint száz hívőt lehetett számlálni. Ma ötezernél többen járnak liturgiára, a közösség tagjai pedig huszonnyolc nemzetből tevődnek össze. Ez az elképesztő fellendülés nagyszerű lehetőség, ugyanakkor kihívás is.

További írások olvashatóak KITEKINTŐ című rovatunkban a linkre kattintva:  KITEKINTŐ

www.cath.ch Carole Pirker 2018. 11. 15.

Héraklion. A Patmos Antoniou utca aljánál a tenger csodálatos kék színe szikrázik. A városközpontban lévő kicsi katolikus templom plébániaépületében Daniel Stankiewicz atya, a krétai katolikus egyház általános helynöke beszél. „Mi áll e változás mögött? Az 1970-es években mintegy száz hívő volt a szigeten, mégpedig csupa idős személy. Elhalálozásuk egyet jelentett volna katolikus egyház eltűnésével. Ma ötezren vagyunk. Az említett folyamat az 1990-es években állt meg. A kommunista rendszerek bukása előbb lengyelek és albánok, később számos más ország állampolgárainak érkezését hozta magával. Mindenkinek megvan a saját élettörténete, de a többség munkát keresni jött Krétára. Vannak olyan katolikus híveink is, akik ortodox hitű görögökhöz mentek férjhez. Letelepedtek. Itt él családjuk, itt vannak a gyerekeik.”

Ennek a migrációnak a gyümölcse a 28 nemzet tagjaiból álló közösség. „Legtöbben Albániából érkeztek, de a Fülöp-szigetekről, Sri Lankából, Olaszországból, Dél-Amerikából, Afrikából is jöttek, a világ minden pontjáról.” A világegyház-imázs elsőre vonzónak tűnik, de ennyi különféle nyelvvel, mentalitással dolgozni egyáltalán nem egyszerű. „A liturgia nyelve görög, s ezt használjuk a lelkipásztorkodás során, valamint a katekézis alkalmával is. Ezzel szemben a közösség egyes tagjai, bár már 20 éve itt laknak, mégsem beszélik jól a nyelvet. Nem mindig értik, amit mondani szeretnék.”  Stankiewicz atya lengyel, s 2007-ben érkezett Krétára. Idejét meg kell osztania Héraklion és a tőle 80 km-re elhelyezkedő Réthymnon közösségei között. „A legnagyobb probléma a paphiány. Csupán négyen vagyunk, két olasz és két lengyel.” – folytatja.

A szigeten, mely 300 km hosszú és 80 km széles, 3 katolikus plébániát szerveztek, s mindössze 3 templom található. Vannak olyan hívek, akik túl messze laknak ahhoz, hogy misére járjanak, vagy a gyerekeket hittanra küldjék. Ezért a papok sok időt töltenek utazással. Az észak-keleti partszakaszon, mivel nincs saját miséző helyük, az ortodox egyház két templomot bocsátott rendelkezésükre: Agios Nikolaos-ban és Chersonissos-ban. „Nagy szerencsénk, hogy Kréta a konstantinápolyi ökumenikus patriarchátushoz tartozik, s Bartholomeos pártiárka nagyon nyitott.” – teszi hozzá Daniel atya.  A fiatalok pasztorációja céljából a sziget déli részén, Hérakliontól 180 km-re, egy képzési központot építettek Ierapetrában.

Vegyes házasságok

Carmela Kalikaki 1987 óta él Krétán. Olasz katolikus családból származik. A Héraklionban lévő egyházközség aktív tagja. Hazájában történelmet és filozófiát tanított. Amikor felhagyott munkájával, majd átköltözött, orvos férjét követte, aki görög nemzetiségű és ortodox vallású. Két gyermekük született. „Görögkeleti templomban tartottuk az esküvőt, de férjem nem kérte azt, hogy én vagy a gyerekek kövessük az ő vallását.” Miután a katolikus egyház az ortodox házasságot érvényes szentségként ismeri el, Carmela megőrizte hitéletét, sőt a gyerekeket is római katolikusként nevelik. „A családunkban nincs különbségtétel és nincsenek előítéletek. Kiegészítjük egymást, mi, katolikusok és ortodoxok. Ugyanabban az Istenben hiszünk.”

Chania városa az északi partszakaszon Hérakliontól 140 km-re található. Az Athina téren méltóságteljesen emelkedik az ortodox templom. Vele szemben, boltokkal teli házsor mögött, egy kicsiny belső udvarban találjuk a katolikusok imahelyét, Mária mennybevételének templomát. E két épület a két egyház helyzetének szimbóluma: az egyik köztiszeletben álló államvallás, a másik törpe kisebbség.

Béatrice Meric nem sokkal Krétára érkezése után kezdte látogatni ez utóbbit. A reflexológiával foglalkozó francia hölgy öt éve költözött ide, s lelkesedik a közösségért. „Befogadó, nemzetközi, multikulturális. Három vagy négy nyelven kell beszélnünk, ez kedvemre való. Nézzék csak a kitett liturgikus füzetet: az összeállítás 8 nyelvű! Az idejárók többsége a szolgáltatási szférában dolgozik, sokan a turizmusban. Ez nem a tekintélyes polgárok egyháza, hanem az egyszerű embereké. Ezért érzem magam jól benne.” Béatrice pár éve tanúja volt a Mediterráneumon keresztül érkező menekültek első hullámának. „Petrosz atya, aki egyike volt a görög ajkú katolikus papoknak, néhányukat elszállásolta. Itt senki sem halhat éhen. Az emberek adakozók. A falumban népkonyhát szervezett az egyházközség.” Félbeszakítja mondanivalóját, mivel egy ismerős angol házaspárt köszönt. A férj megszólít: „Különleges ez a kis katolikus közösség a görög-ortodox közeg közepén, nem? Én nagyon testhezállónak találom, főképp azért, mert szombat esténként angol nyelvű mise is van.” Felesége nevetve folytatja: „Luca atya gyakran elkap bennünket, s bevon a felolvasásba vagy az éneklésbe.”

A katolikus közösség nem él zárt ajtók mögött, folyamatosan ápolja a kapcsolatot az ortodox többséggel. A francia hölgy meséli: „A helyi társadalmat meghatározza az ortodox vallásgyakorlat. Az ő naptárukat követjük Húsvétkor. A nagy ünnepek alkalmával meghívjuk az ortodox patriarchát. Minden jól zajlik. A rítusok nem ugyanazok, de közös a Hiszekegy, a Miatyánk. Ami számít, az a keresztény üzenet, s az, ahogyan azt az emberek élik.”

Fordította: Hantos-Varga Márta