Varga László megyéspüspök éjféli szentmisét celebrált a kaposvári Nagyboldogasszony Székesegyházban. A megyéspüspök prédikációjában Isten irántunk való bizalmáról beszélt:

„Karácsony, Krisztus születésének az ünnepe csodálatos dolgot tett lehetővé számunkra. Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett minden embert, de amíg Jézus meg nem született, addig nem tudtuk pontosan, hogy kinek a képmásai vagyunk. Jézus megtestesülésével viszont feltárult számunkra egy csodálatos titok. Ő kijelentette magáról, hogy »aki engem lát, az látja az Atyát«. Ha megismerjük Krisztus arcát, akkor felsejlik a titok, hogy kinek a képmásai vagyunk, kinek a hasonlatosságára lettünk teremtve.

A kereszténység így az arcok, az Isten-arcok vallása lett. Aki szeretné megélni az identitását, az önazonosságát, annak keresnie kell, hogy kinek a képmása, hasonlatossága, s rá fog találni a legtökéletesebb ikonra, az Atya ikonjára, a názáreti Jézusra. Ha Őt megismeri, akkor megismeri saját magát is. A kereszténység az arcok vallása, így valamennyien feltárhatjuk a világ előtt Isten szeretettel és irgalommal teli arcát.

 

Krisztus megtestesülésében lehetővé vált, hogy közel kerüljünk az identitásunkhoz, az önazonosságunkhoz. Így teljesebb választ kaphatunk életünk két kérdésére: »ki vagy te, Isten?« és »ki vagyok én?«.

Nem mindegy, hogy milyen választ adunk erre a két kérdésre. Ha hamis az Istenképünk, akkor alapjaiban rontjuk el életünket, hamis lesz a saját magunkról alkotott kép is.

A karácsony számomra a bizalom ünnepe. Isten elment a végsőkig. A mérhetetlenül nagy, hatalmas Isten egy csecsemőben rábízta magát az emberekre. Ez a bizalom nem csak ott testesült meg, amikor rábízta egyszülött Fiát, azaz önmagát Máriára, Józsefre, aztán később a tanítványok csoportjára, hanem ez a bizalom töretlenül folytatódik mind a mai napig. Minden szentmisében a kezünkbe adja magát az Isten. Megrendítő az a bizalom, ahogy az ostyában odaadja magát nekünk. Megrendítő az a bizalom, ahogy átadja magát nekünk az élet Igéjében. Feltétel nélküli bizalommal átadja magát Isten a Szentírás szavaiban azoknak, akik olvassák, értelmezik, félreértelmezik, vagy tettekre váltják.

 

Megrendítő Isten bizalma mind a mai napig azáltal, hogy gyermekek születnek a Földre. Minden megszületett gyermek annak az örömhírnek a hirdetése, hogy Isten még mindig rábízza magát az emberre. A saját gyermekeit bízza ránk, szülőkre az Isten, akinek bizalmát és erejét semmilyen formában sem tudtuk megtörni.  

Hogyan lehet válaszolni erre a bizalomra és szeretetre? A szeretetválaszunk csak a bizalom lehet. Minél jobban megismerjük, minél mélyebb hit- és szeretetkapcsolatba kerülünk a mennyei Atyával, annál nagyobb bizalommal tudjuk átadni magunkat a Szeretetnek. Annál jobban rábízzuk magunkat Istenre, aki a Szeretet. Mindannyian vágyunk arra, hogy legyen olyan szeretetkapcsolatunk, amelyben biztonságban tudhatjuk magunkat. Vágyunk a biztonságra, és sokkal boldogabbak vagyunk, ha csak a legkisebb jelét is tapasztaljuk a biztonságnak.

 

Az általunk alkotott biztonság törékeny. Az a biztonság viszont, ami az Istennek átadott élet biztonsága, az minden elképzelésünket felülmúlja. Ezért is testesült meg Isten egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban kétezer évvel ezelőtt: hogy ne féljetek! Bízzátok rá magatokat egy nálatok sokkal nagyobb Szeretetre! Ne féljetek, adjátok át magatokat ennek a Szeretetnek, s ez a Szeretet kiteljesíti evilági létünk közepette az életünket.

Ha ezt megteszitek, megfelelő választ fogtok adni az idők jeleire. Jó és helyes választ fogtok adni a történelem kihívásaira, a társadalom eseményeire, az egyház helyzetére, mert már biztonságban vagytok, rábíztátok magatokat a legnagyobb Szeretetre, s onnét minden másképp látszik. Akkor a béke eszközeivé, embereivé tudtok válni egy megosztott, összetört, erőszakos világban úgy, ahogyan annak idején a názáreti Jézus, akit a béke fejedelmének hív a próféta.

 

Ne féljetek, fogadjátok el Isten bizalmát, s válaszoljatok erre a bizalomra: adjátok át magatokat ennek a Szeretetnek! – fogalmazott a főpásztor.

Fotó: Kling Márk