A 170 éves templomukat ünnepelték a görgetegi katolikusok. Az évforduló alkalmából Varga László megyéspüspök celebrált szentmisét. A főpásztor prédikációjában az Istenszeretetről beszélt:

 

 

„Miért kell teljes szívünkből, teljes lelkünkből, elménkből, minden erőnkből szeretni az Istent? A válasz nagyon egyszerű: mert Isten mindegyikünket teljes szeretettel szereti mind a mai napig. Semmit vissza nem tartva szeretetéből, odaajándékozza a szeretet Szentlelkét számunkra. Szereteteledelként a kenyér és bor színe alatt adja magát azoknak, akiket szeret. Mindent megad ahhoz, hogy életünk legyen, és életünk bőségben legyen. Semmit nem tart vissza, teljesen átadja magát, odaadja magát megmutatva, hogy mennyire szeret bennünket.

 

Ez a szeretet választ vár. Életünk, a keresztény ember élete szeretetválasz arra a szeretetre, amelyet Isten fiában és a Szentlélekben nekünk ajándékozott. Ha megszívlelnénk Isten szeretetének nagyságát, akkor megrendülnénk. Valószínűleg nagyon keveset foglalkozunk Isten szeretetével, sokkal több idő töltünk a világ dolgaival, és legfeljebb vallásgyakorlatra futja életünkből. Isten többet akar. Teljes szívünkből szeretni az Istent azt jelenti, hogy egész lényünkkel szeretjük. A szív az emberi lét középpontja a Bibliában. Életünk középpontjába engedve az Istent szeretni akarjuk őt. Az értelmünk, intellektusunk is bekapcsolódik ebbe a szeretetbe. Minden erőnkből szeretni az Istent azt jelenti, hogy mindazt, amink van, amit birtoklunk odaadjuk, felajánljuk neki. Hogyan lehet Istent, aki láthatatlan, szeretni? »Ha szerettek engem, – mondja Jézus, akiben megjelent az Isten – tartsátok meg parancsaimat. Barátaim vagytok, ha megteszitek, amit mondtam nektek.« olvassuk János evangéliumában.

 

Isten iránti szeretetünk nem érzelmi kérdés. Nem egy felfokozott érzés, hullám, hanem elsősorban döntés és cselekedet. Istent, aki láthatatlan, csak akkor szerethetem, ha szeretem a láthatót. Azt, amit és akiket alkotott. A főparancs második része ezért szól így: »Szeresd felebarátodat, mint saját magadat«. Akkor tudom Istent igazán szeretni egész lényemmel, ha szeretem azokat, akiket Ő teremtett. Akiket Ő embertársul, testvérül nekem adott. Nagyon fontos összefüggés a felebaráti szeretet második része – szeresd felebarátodat, mint saját magadat. – Talán a legtöbb probléma önmagunk szeretetével van. Beszélhetünk negatív és pozitív önszeretetről. A negatív önszeretet, mikor valaki nárcisztikusan beleszeret saját magába. Nagyobbra tartja magát mindenkinél, hiú és kevély lesz. Minden körülötte forog. Nagyon szerelmes saját tetteibe, döntéseibe, sikereibe, szépségébe, de Isten nem ezt kéri tőlünk. Ez hiúság és gőg.

 

Az igazi önszeretet azt jelenti, hogy ajándékként olyannak fogadom el magamat, amilyen vagyok, Isten szeret ajándékaként. Szeretem azt, aki vagyok. Ha nem lettem az, amivé lehettem volna, még mindig szerethetem azt, amivé lettem. Önmagam elfogadása nem beletörődést jelent, hanem azt, hogy elfogadom ajándékként önmagam, s ebből akarok növekedni a szeretet mértékéig, aki maga a Krisztus. Azt kéri, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket. A szeretet mércéje nem a közfelfogás, a közhangulat, a divat, a külső körülmények. A szeretet mértéke és mércéje számunkra Jézus Krisztus.

 

Mondhatjuk, hogy hiszen én nem tudok úgy szeretni. Soha nem fogunk úgy szeretni, mint ahogyan Krisztus szerette az embertársainkat, de tudunk növekedni ahhoz a mércéhez, ahogyan ő szeret bennünket. Önmagunk pozitív önszeretete azt jelenti, hogy a létem Isten szeretetének az ajándéka, s így vagyok érte hálás. A testemért, a lelkemért, az intellektusomért, adottságaimért. Azért a valóságért, amiben élek. Ha ezt elfogadom, akkor tudok növekedni a szeretet teljessége felé, aki maga az Úr Jézus Krisztus.”

A szentmise végén Bognár Tamás plébános háláját kifejezve mondott köszönetet, majd a település hívő közösségének tagjai adtak műsort. Az ünnepség közös agapéval, szeretetvendégséggel zárult.