Ferenc pápa kérésére forduljunk Máriához és Szent Mihály főangyalhoz imáinkkal: segítsenek, hogy ne legyünk cinkosai az emberi természet ellenségének, oltalmazzák az Egyházat az ellenség csapdáitól:

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.”

 

Ki az ördög a katolikus egyház tanítása szerint?

La Croix 2018. október 1.

Fordította: Hantos-Varga Márta

Ferenc pápa a világ katolikusait szeptember 29-én arra ösztönözte, hogy október hónap minden napján imádkozzák a rózsafűzért, s ezen keresztül „védelmezzék az Egyházat az ördög cselvetései ellen”. De ki az ördög?

Az ördög (vagy sátán) a Biblia tanúságában, képi világában az „a vádló” (héberül maachim), aki egy bíróságon a legnagyobb büntetés kiszabását kéri, valamint az „ellenség”, aki a (morális) rossz felé húzza az embert. Az Evangélium drámai dimenziót tár elénk: az ördög vagy Jézus bukását kívánja, vagy szembefordul vele. Ebből fakadóan ez a kifejezés a „megosztó lényt”, a „rossz megtestesülését” jelenti.

A Szentírás és az egyházi hagyomány az ördögöt „bukott angyalként” ábrázolja: nem testi, hanem spirituális létező, személyi vonásokkal rendelkezik, halhatatlan, értelemmel és akarattal van felruházva. Bukott angyal, mivel szabad választással elutasította Istent, valamint az ő uralmát. Ugyanakkor nem „a rossz istene”, olyan valaki, aki „a jó isten” mellett tevékenykedne. A Teremtés könyvében szereplő kígyó (Ter 3), amely a Rossz szimbolikája Isten teremtménye, aki nem tudja megakadályozni az Ő uralmának épülését.

A diabolos valósága, a létezőé, aki megoszt és rágalmaz, azon hitigazságok közé tartozik, melyeket a katolikus egyház katekizmusa is említ (328., 391-395.). A VI. században, a Bragai zsinat elítélte mindazokat, akik visszautasították a démonok, a bukott angyalok létezését. 1215-ben a IV. Lateráni zsinat megerősítette, hogy az ördög saját döntése alapján választotta a rosszat. A 16. században a Trienti zsinat emlékeztetett arra, hogy az ördög vette rá az embert a bűn elkövetésére.

Az ördög teremtmény, de nem személy. „Mivel aki személyt mond, kapcsolatot és szeretetet is mond, ellenben semmi szeretet sincs abban, aki egész természetében maga az elutasítás.” – állítja Guy Lepoutre jezsuita. Inkább olyan alak, olyan szereplő, aki rombol és gyűlöl. Aki kitartóan, eltévelyedett értelemmel háborgatni, csalni és Istentől eltávolítani akar.

Az ördög spirituális létező: gőgös visszautasítás és lázadás a Teremtő ellen. Olyan, mint egy mérhetetlenül intelligens őrült. Álnok, manipuláló, félrevezet és hetvenkedik. „Isten majma” – mondták hajdan. A világ fejedelme akar lenni.

Ez a spirituális létező mohó és hatalmaskodó élősdi lett, mely naggyá növekedve – amint módot adunk neki – az anyagi világban is hatást gyakorol ránk: ha kinyitjuk az ajtót, vagy ami még rosszabb, ha be is hívjuk. Önmagától csupán arra van lehetősége, hogy körülöttünk ólálkodjon, a testi lények világában működjön, a pszichikai valóság (képzelet és a tudattalan) útján, de elvileg nincs hatalma arra, hogy a szellem (esprit) és a bibliai értelemben vett szív világába hatoljon, mely Isten képére és hasonlatosságára teremtetett.

Ebből fakadóan a lelki életet mindig harcként ábrázolták. Különböző korszakok és kultúrák más és más módon jelenítették meg e csatát. Sivatagi Szent Antal grimaszoló arcokkal találkozik, Szent Benedek elágazó villájú kis lényekkel, Vianney-i Szt. János kopogtató szellemekkel. S ne felejtsük Szt. Mihály arkangyalt, aki a mennyekben csatát vív a démonok seregeivel. Ez a szellemi küzdelem mely a pszichológiai sérülésekből és az emberi jellemhibákból táplálkozik, az emberi mivolt része.

„Nagyon fontos tudnunk, hogy az a háború, melyet a démon szemfényvesztően folytat a lélek megnyeréséért, s az az irgalom, mellyel az Úr vissza akar téríteni magához, hogy megvédjen a veszélytől, s amelyet magam is átéltem – írja Avilai Szt. Teréz, az imádság ideje alatt történik.” Loyolai Szt Ignác pedig Lelkigyakorlatos könyvében arra hív, hogy leplezzük le a bensőnkbe befurakodó rossz gondolatokat, s merjük megélni a lelki sivatag idejét, mint olyan időszakot, mely a szabadság felé vezet bennünket.

Komolyan kell vennünk a Szentírás szövegeit, amelyekhez a II. Vatikáni zsinat és a Katekizmus kijelentései is társulnak. Az emberek egész történelmén végighúzódik a kemény harc a sötétség hatalmai ellen, mely a történelem hajnalán kezdődött és az utolsó napig fog tartani az Úr tanítása szerint (GS 37). De emlékeztetnek, hogy Isten megígérte a győzelmet a kígyó felett (LG 55), s Krisztus megtörvén a Gonosz hatalmát (GS 2), s a démonokat pedig elűzte (LG 5).