Újra hívei között a jó pásztor…

Június 17-én, szombaton, meghitt, szép ünnepre gyűltünk össze Attalából, Kapospulából, Alsóhetényből, Csomából és Szabadiból az attalai plébániatemplomban. Többen megjelentek az elszármazottak közül is. Egykori lelkipásztorunk, a 27 évvel ezelőtt elhunyt Kertész Antal atya Székesfehérvárról hazaszállított földi maradványai előtt róttuk le köteles tiszteletünket és végakaratának megfelelően nyugalomra helyeztük a falu temetőjében.

Antal atya 1952 és 1983 között szolgált közösségünkben. Sok ember szívében elevenen él emléke. Az “atya” – sokan így emlékeznek rá – hűséggel végezte itt lelkipásztori feladatát, hirdette az evangéliumot, nevelte a jövő generációját egy történelmileg nem könnyű helyzetben. Minden családdal személyes kapcsolatban volt. Szívesen sétált a faluban, kereste mindenkivel a párbeszéd lehetőségét. Huncut mosolyával, jóízű kacajával ügyesen oldotta a hangulatot nehéz szituációkban is. Együtt tudott lélegzeni a rábízottakkal. Mindenkinek ismerte örömeit, gondjait. Hívei szívesen keresték és ő mindig tudott rendelkezésre állni. Nemcsak szentmisét bemutatni, gyóntatni, beteget ellátni, keresztelni látták, hanem aratni, szüretelni is. Ferenc pápa gondolatával élve: igazi “bárány szagú” pásztor volt. Szinte lehetetlen volt őt nem észrevenni és nem szeretni. Eggyé vált velünk! A mi hazánk az ő hazája is lett. Jelzi ezt, hogy nyugdíjba vonulása után a faluban vásárolt egy kicsiny házat, hogy a “nagy behívóig” ott élhessen. Utolsó éveiben szeme világát elvesztette. Amikor a közelben élő szomszédok segítették a ház előtti, rövid sétájában volt, hogy megjegyezte: “Kérem, vigyen engem haza, Attalába!” Végakarata is ez volt: Nyugodni is itt szeretne, hogy egykori híveivel együtt élhesse meg a dicsőséges feltámadás nagy napját. Utolsó napjait Székesfehérváron az Országos Papi Otthonban töltötte. Így esett, hogy halála után oda temették el.

Főpásztora gyakran küldött mellé újmisést káplánnak, mert látta: Tőle van mit tanulnia egy fiatal, kezdő papnak. Így került ide Nagy Károly atya, aki most 45 éves papként, a Veszprémi Bazilika plébánosaként visszatért, hogy egykori principálisának megadja a végtisztességet. Károly atya beszédében hangsúlyozta: “A feltámadásba és az örök életbe vetett hiteteket fejezitek ki azzal, ahogyan egykori lelkipásztorotok végakaratát teljesítitek. Szükség van erre a tanúságtételre ma, amikor a világ egyre inkább eltávolodik ettől a hittől.” Ennek a hitnek őrzését és továbbadását köszönjük minden nálunk szolgáló lelkipásztornak – köztük Kertész Antal atyának is. Mi is a hit továbbadói szeretnénk lenni családjainkban, egyház- és faluközösségeinkben. Reméljük, hogy a feltámadás nagy napján is együtt örvendezhetünk majd.

attalai hívek