AZ IGE MÉRLEGÉN Interjúk közéleti személyiségekkel

Az Ige mérlegén címmel a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg Lőrincz Sándor legújabb „beszélgetőkönyve”, amelyben a kaposvári újságíró, író közelmúltban készített sokszereplős kerekasztal-beszélgetései olvashatók.

„Mi dolgunk a világon, mi a hivatásunk, mire rendelt minket a Mindenható? Hogyan tehetünk másokért? Akarva-akaratlan mindnyájan erre keressük a választ. Lőrincz Sándor kötetében a gyermekotthontól a színészetig, az 1956-os forradalom és szabadságharctól az Európai Parlamentig életéről, hivatásáról, munkájáról beszél a gyermekvédelemben dolgozó, a költő, az orvos, a pap, a segélyszervezeti munkatárs, a rendező, az intézményvezető. Egymástól nagyon különböző emberek és hivatások, mégis minden megszólalót áthat, hogy hittel cselekszenek másokért, közösségükért.”  – írja egyebek mellett előszavában Soltész Miklós államtitkár.A Szent István Könyvhétre megjelent kötetben számos közéleti személyiség szólal meg, köztük Pelczné dr. Gáll Ildikó EU-parlamenti képviselő, Németh Lászlóné, volt nemzeti fejlesztési miniszter, Bernáth Ildikó, a Megváltozott Munkaképességűek Foglalkoztatását elősegítő Szakmapolitikai Koordinációs testület elnöke. A kérdezettek között szép számmal akadnak Somogyban élők, vagy Somogyországból származók, innen indulók.  A hosszú sorból néhány: Dr. Mátrai Márta, a Parlament háznagya, dr. Moizs Mariann, a Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgatója, Prof. dr. Rozsos István, nyugalmazott sebészfőorvos, Fésűs Éva, Kossuth-díjas meseíró, Rozsos Gábor, költő, a kaposvári Kodály iskola tanára,  Ivancsics Ilona, Spindler Béla színészek, Bérczes László író, rendező, dramaturg, Bátori Zsolt, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatója, Balás Béla emeritus megyéspüspök, dr. Rumszauer Miklós plébános, ifj. Bellai Zoltán református segédlelkész, Pongrácz Máté evangélikus lelkész.

A szerző így vall legújabb kötetéről:

– Nem tettem mást, csak kérdeztem. Politikusokat, női vezetőket, 1956 szemtanúit, írókat, költőket, tanárokat, színészeket, a kulissza napszámosait, a gyermekvédelemben és a szociális ellátórendszerben dolgozókat, civil szervezetek képviselőit és az Ige embereit. Ők pedig őszintén válaszoltak, hiszen – Máraival – nemcsak fotocellás ajtók vannak, emberek is akadnak, akik a közeledő lépteire önműködően nyílnak, tárulnak, átengedik és beengedik a közeledőt.

Olykor meglehetősen komor kép rajzolódott a vallomások „virtuális falán”, ám a derű, s a remény mindvégig velünk maradt. Némelyik válaszból az is kiviláglott: Istennel és a biztonságot nyújtó „hátországgal” könnyebb. Az anya- és apaszerep, a családtól való távollét, a közélet szorító jelene, a színpad világa.

Egy-egy kerekasztal-beszélgetés – amelyen olykor testvérmúzsák randevúztak –, látlelet a XXI. századi magyar valóságról. Ízelítő a „bezzeg országban” élők és az anyaországhoz ezer szállal kötődők hitéből, találékonyságából, lelkesedéséből. A tűzből, ha úgy tetszik virtusból, amely mindig is a magyaroké volt, s amely elapadhatatlan erőforrás mindazoknak, akik a szüntelen kritizálás helyett a jobbítás szándékával, gondolattal, szóval és cselekedettel, felelősséggel szeretnék szolgálni e hazát.

S hogy a harminchárom megkérdezett és a kérdező életútja megáll-e az Ige mérlegén? Erre majd az Úr felel. Kérdezés nélkül is.