Papszentelés a Kaposvári Egyházmegyében

Az egyházmegye védőszentjére, szent Lászlóra emlékeztek a Kaposvári Egyházmegyében.

Június 25-én rekollekcióval egybekötött papszentelés volt a Kaposvári Nagyboldogasszony székesegyházban. A papság számára a püspökségen Szűcs Imre a nagykanizsai Jézus Szíve templom plébánosa tartotta az előadást. Arról beszélt, hogy számára mit jelent a papság,: találkozásokban megélve, önmagával, az Istennel és a hívekkel.. A 29 éves papi életpályán szerzett tapasztalatokat mondta el a jelenlévő papságnak.

A rekollekciós előadás után a Székesegyházban Balás Béla kaposvári megyéspüspök áldozópappá szentelte Vörös Péter Balatonboglárról származó diakónust. A szentelési szentmise homíliáját Szűcs Imre atya mondta. Az evangéliumi szegénységről beszélt, ami nem a nincstelenséget jelenti, hanem az anyagi javakhoz való helyes ragaszkodást.A szentmise végén Balás Béla püspök megköszönte Nagy Vendel gazdasági helynök atya szorgalmas munkáját a katolikus iskolában, az  egyházmegyei nyugdíjas otthon felépítésében végzett áldozatát és ezért murakeresztúri címzetes apáti címmel tüntette ki.

Ezen a szentmisén adták át a kaposvári kántorképző iskola végzős oklevelét, melyet dr. Németh Ildikó vehetett át. A kaposvári kántorképzőnek jelenleg 13 hallgatója van.

Az újmisés:

Vörös Péter Kaposváron született 1989. július 10-én. Balatonbogláron él szüleivel és öccsével, aki egyetemista éveit tölti Budapesten. Bogláron járt általános iskolába és ott volt elsőáldozó és bérmálkozó is Szőllősi Ferenc atya szárnyai alatt.

A családjában nem részesült kimondottan vallásos nevelésben, de azért a hittani alapokat ott kapta meg, leginkább a nagyapjától. „Tudtam, hogy van Isten, de nagyon távolinak éreztem őt magamtól, az életemtől. Változás akkor következett be a hitéletemben, amikor felvettek a kaposvári katolikus gimnáziumba” – mondja Vörös Péter. Itt a nagyszerű tanárok, a közösség és az atyák révén egyre jobban megismerte az egyházat és a Jóistent. Hite alakulásában és istenkapcsolata elmélyítésében sokat segített a Szent Imre Kollégium közössége, de legfőképpen a nevelőtanárok tanúságtétele hiteles keresztény életükkel. A székesegyház karnagya révén közel került hozzá az egyházzene és a liturgia is.

Ahogy teltek a gimnáziumi évek egyre inkább erősödött Péterben a gondolat, hogy Isten a papi hivatást szánta neki, de amikor elérkezett az egyetemre való jelentkezés ideje, nem mert még igent mondani az Úr hívására. Így került a pécsi egyetem természettudományi karára és lett földrajz szakos hallgató. Az egyetemen csak egy évet töltött és közben jelentkezett Balás Béla püspöknél, hogy vegye fel a kispapjai közé. A  megyéspüspök fel is vette és úgy döntött, hogy Péter Esztergomban készüljön a papi hivatásra. „Az Esztergomban töltött öt év alatt nagyon sokat tanultam a tanároktól és a kispaptársaimtól. Isten áldjon mindenkit, akik segítenek a készületemben!” – fogalmaz Vörös Péter.

A diakónusi gyakorlati évet Bárdudvarnokon töltöttem, ahol másik öt falu lelkipásztori ellátásában segíthettem a plébánosnak. Sokat tanultam ez idő alatt, leginkább olyan dolgokat, amire a szeminárium talán nem is tud megtanítani.

Papi jelmondatnak a Genezáreti-tó partján történt párbeszédet vettem alapul Jézus és Péter között, így született meg az a vallomás, felkiáltás bennem, amelyre az egész életemet szeretném feltenni: Szeretlek, Uram! (vö. Jn 21,16)