Belső iránytű Megjelent Lőrincz Sándor „beszélgetőkönyve” a KDNP-s honatyával

Belső iránytű – ezzel a címmel jelent meg Lőrincz Sándor kaposvári író-újságíró legújabb kötete. A Kairosz Kiadó Miért hiszek? című népszerű sorozatában Dr. Rumszauer Miklós, dr. Fábry Kornél plébánosokat, Maczkó Mária Magyar Örökség- és eMeRTon-díjas énekművészt és Balás Béla kaposvári megyés püspököt követően ezúttal Szászfalvi László KDNP-s országgyűlési képviselőt faggatja életéről, szolgálatáról, a közélet állapotáról, nagyító alá véve a csurgói lelkipásztori és polgármesteri éveket is. A sodró lendületű „beszélgetőkönyvből” kiderül: Szászfalvi László a lelki-szellemi-spirituális háttér előmozdításán fáradozik. Egy időben egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkárként is ezt tette, hiszen olykor elfelejtjük, hogy Isten alkotta lények vagyunk mindannyian. Az országgyűlési képviselő a magyar virtusban, az élettel teli, öntevékeny civil közösségek erejében bízik, amelyeknek tagjaiból nem kopott ki a lelkesedés, hiszen maga is azt tartja: a lélektelen munka értelmetlen. Ember voltunk valódi fokmérője pedig nem a vagyonunk és a kapcsolati tőkénk, hanem a szeretet és a hitelesség. A honatya nemzetben, közösségben gondolkodik, az Örömhírt éli és hirdeti. Még a pártfegyelem kedvéért sem hajlandó lelkiismerete ellen szavazni. Belső iránytűje nem engedi…

„Szászfalvi László református lelkész, országgyűlési képviselő azt vallja: a krisztusi hit megélhető a világban. Saját élete a példa erre, hiszen bárhol jár, bármit tesz, megnyilatkozásaiban soha nem feledkezik meg arról, hogy a Teremtőről is szóljon; jóllehet nemcsak beszél Isten országáról, hanem a Fennvaló titkait fürkészve, a keresztyén értékrend szerint is él. Gyakran idézi az Igét, mert kegyelemnek tekinti a mindennapokat, az Úrtól kapott megbízatást pedig felelősségteljes szolgálatnak, amelyben a legfontosabb a gyógyító szó; ami épít, s nem rombol. Lelkészfelesége és három gyermeke mellett, szűkebb környezetében, Dél-Somogyban éppúgy, mint az Ország Házában, ahol gyakran megáll a Szent Korona előtt, de a határon túli magyarlakta területeken is, ahova rendszeresen hívják, hogy reményt adjon, és nemes ügyeket pártfogolva lobbizzon a jóért.” – írja a Belső iránytű című kötet bevezetőjében a szerző, Lőrincz Sándor, akinek ez a tizennyolcadik könyve.

„A magyar virtusban, az élettel teli, öntevékeny civil közösségek erejében bízik, amelyeknek tagjaiból nem kopott ki a lelkesedés, hiszen maga is azt tartja: a lélektelen munka értelmetlen. A lelki-szellemi-spirituális háttér előmozdításán fáradozik – egy időben egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkárként is ezt tette –, hiszen olykor elfelejtjük, hogy Isten-alkotta lények vagyunk mindannyian, nem pusztán hús-vér emberek. Embervoltunk valódi fokmérője pedig nem a vagyonunk és kapcsolati tőkénk, hanem a szeretet és a hitelesség.

Szászfalvi Lászlónak is ez a legnagyobb kincse, és erről nem is akar lemondani. Még a pártfegyelem kedvéért sem hajlandó lelkiismerete ellen szavazni. Aki hallotta már beszélni a legkülönfélébb alkalmakkor, nyomban érzékeli: lélekkel teli mondandójában nem válik szét szent és profán. Nemzetben, közösségben gondolkodik, az Örömhír megélésével és hirdetésével néz elé a mának és a holnapnak, s mindezt kellő karakánsággal teszi, de senkit nem botránkoztatva. Különben sem lenne képes erre, hiszen Magyar ünnep című kötetének szerkesztője és előszóírója, Székely Ádám egyenesen angyalnak nevezi…

S az is. Küldött. Isten küldötte, aki feleségével érkezett Somogyországba, és lelt rövid időn belül igazi otthonra Csurgón, Csokonai kedves városában. Családtagjain kívül a hívek, a barátok szeretete, az imádságos légkör jelenti a legbiztosabb fogódzót számára, valamint belső iránytűje, a hite, amely képes hegyeket mozgatni, s amellyel nyelvet, hazát, nemzetet és kultúrát lehet menteni. Isten ezért küldte közénk.”

Kiss Iván