2018. június 20-án délelőtt, a Pécsi Köztemető kápolnájában mondott szentmise után Veres András és Varga László megyéspüspökök örök nyugalomra helyezték Dr. Péteri Pál pápai prelátus, tb. kanonok, nyugalmazott plébánost.

Veres András győri megyéspüspök prédikációjában hangsúlyozta: „Minden temetés, minden haláleset meggyötörtséget vált ki bennünk itt maradottakban, élőkben. Több oka is van ennek. Egyrészt, mert szembesít bennünket azzal a hiánnyal, hogy szeretett testvérünk nincs többé közöttünk. Szembesít bennünket saját múlandóságunkkal is. Mindnyájunkban felkiált Ádám, az ember: »Csak az a vég! Azt tudnám feledni…«

 

Be kell látnunk: földi életünk véges. Ezzel őszintén szembe kell néznünk hívőnek, hitetlennek egyaránt. Egy embertársunk koporsójánál állunk, aki sokakat szeretett, s őt is sokak szerették. Egy olyan ember koporsójánál, aki számára az emberség érték volt, erre tanított másokat is. Egy keresztény ember koporsójánál állunk, aki meggyőződéssel hitt a feltámadásban, az örök életben. Úgy, ahogy a költő, Gárdonyi írja: »A halál nékem nem fekete börtön, nem fázlaló, nem is rút, semmiképpen. Egy ajtó bezárul itt-lenn a földön, s egy ajtó kinyílik ott-fenn az égen. Ez a halál.«

Pál testvérünk számára bezárult itt lent egy ajtó, és hisszük, hogy megnyílott ott fent a másik ajtó, amely Isten országába vezet.”

Somos László általános helynök, a Kaposvári Egyházmegye, illetve a donneri Szent Kereszt plébánia nevében búcsúzott.

„Pali atya nagyon széles skálán mozgott. Akik ismerték őt, tudják ezt. Annyi tisztséget és feladatkört töltött be, hogy ebből adódóan a legkülönfélébb emberekkel találkozott. Ugyanúgy ismerte az elesett, megsebzett embert, mint amennyire vágyta megismerni a tökéletes, szerető Istent. A Kaposvári Egyházmegyében jól ismert pap lelkiatya, lel kivezető volt. Lelkigyakorlatokat tartott, könyveit az országban sokan szerették és olvasták, mint lelki olvasmányt.

Szentszéki ügyvéd volt, alapító tanára és igazgatója a Kaposvári Főiskolán működő hitoktató képzésnek.

Pali atya – ahogy szólítottuk – igazi sokoldalú pap volt, a szó legnemesebb értelmében.

Pedagógus volt, csupa nagybetűvel, a klasszikus típusból. Nem csak szavaival, hanem jelenlétével is állandóan tanított és nevelt. Kollégái elismerték, hallgatói körében pedig nagy tiszteletnek örvendezett. Úgy hiszem, tanítványai sosem fogják őt elfeledni.

Jól ismerte az egyházi jogszabályokat, e területen is nagy tudással rendelkezett. Nem vált a paragrafusok rabjává. Sosem tették érzéketlenné a szívét a cikkelyek. A jog labirintusában mindig tudta, hogy Isten és ember javát hivatott szolgálni, s hogy nem az ember van a szombatért, hanem a szombat van az emberért.  

Műkedvelő, műértő volt, aki fogékony volt a világban jelen lévő művészeti értékekre. Köztudott, hogy többször járt Rómában. Több könyvet is írt a városról, többek között a templomokról. Ezen írásaiban egy zarándok lelkülete keveredett egy művészettörténész alapos szakértelmével.

Lelki témákban is több írása megjelent, és választékos kifejezőképességéről tesznek tanúbizonyságot.

Pedagógus volt, aki mert elméjében és szívében is gondolkozni. Igazi lelki ember volt.

Dr. Péteri Pál azonban elsősorban pap volt mindörökké, Melkizedek rendje szerint. Pap, aki az eke szarvára tette a kezét, s nem nézett hátra. Fáradhatatlanul arató, juhait bölcsen terelgető jó pásztor. Több mint tízezer prédikáció áll a háta mögött, de egyik sem volt felületes. Millió jó tanács. Mindig hallhattunk tőle valami új gondolatot, amit aztán tovább értelmezhettünk magunkban egy-egy találkozás után, mint a kagyló az igazgyöngyöt.”

A kaposvári Szent Kereszt templomban a temetés napján, az esti szentmisében emlékeztek Dr. Péteri Pálról. Varga László megyéspüspök és Nyéky Kálmán plébános közösen mutattak be szentmisét.

„Dr. Péteri Pál számára a kereszt nagyon sokat jelentett. Talán nem csak azért, mert itt volt plébános, mintegy negyed századon keresztül, hanem mert életében sokat kellett fizikailag is szenvednie. Pontosan tudta, hogy mit jelent a szenvedés. »Ha Krisztus az ő követésére hív, – mondta – az nagyszerű dolog. Talán halljuk az ő hanghordozását is, amikor azt mondja: »ezért nem lázadozhat egy igazi keresztény a kereszt ellen. Boldogan vállalom, ha a Krisztuskövetés kereszthordozással jár.«

Meggyőződésem, hogy szenvedését felajánlotta mindnyájunkért, papokért és hívekért. Nem elkeseredetten, hanem örömmel tette ezt Pál apostoltól tanulván, aki így fogalmaz a korintusiakhoz írt levelében: »Nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul.«” – fogalmazott Nyéky Kálmán plébános.