Ünnepi szentmisét celebrált Varga László megyéspüspök Úrnapján, a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. A főpásztor prédikációjában az egységről beszélt.

„A város összes egyházközségéből itt vagyunk, és együtt ünneplünk. Az a kenyér és bor, amelyben Krisztus megtestesül, az számunkra az egység szentsége. Ugyanazt a kenyeret esszük, ugyanabból a kehelyből iszunk, és mégis megosztottak vagyunk. Ennek nem szabadna így lennie. A világ szemében botrány, hogy a keresztények ugyanannak a Krisztusnak követői, ugyanabban a Szentlélekben részesültek, mégis megosztottak. Azért sem helyes ez, mert amíg megosztottság van akár egyéni életünkben, a szívünkben, akár kapcsolatainkban, addig nem tud Isten áldása olyan erővel kiáradni, mint ahogy árad akkor, mikor valaki életében megtestesül az egység.

Valamennyien felelősek vagyunk a világban jelenlévő rosszért, mert a szívünkben megtűrjük azt. Amíg a bűnbánat által nem tisztítjuk meg a szívünket, mindannyian felelősek vagyunk a világban jelenlévő megosztottságért.

Az egység első lépése, hogy ezt fel kell ismerni, és nem a másikban keresni az okokat, hanem saját, személyes utunkon. Ha felismerjük, hogy mi is felelősek vagyunk, – ha másért nem azért, mert mulasztással vétkeztünk, –nem árad túl Isten szeretete életünkben úgy, mint ahogyan túláradhatna, hiszen minden szentáldozásban az élő Istennel, a szeretet Istenével egyesülünk. A teljes szeretetet kapjuk és mégsem árad túl. Nem adjuk tovább. Nem látszik rajtunk, hogy mennyire szeretjük egymást.

Maga a Szeretet testesült meg, adta magát táplálékul, hogy aztán mi is szeretettáplálék legyünk egymás és a világ számára. Akik felismerik a felelősségüket, azok bűnbánatban élnek, mely nem orrlógatás, panaszkodás, hanem annak az örömnek a megélése, hogy bár bűnösök vagyunk, Isten megbocsátott és irgalmas. Aki bűnbánatban él, az megbánja bűnét és tele van hálával. Akiben ott a hála, abban megjelenik az öröm, a boldogság. Valamennyien felelősek vagyunk a megosztottságért, ha megtűrjük a szívünkben az előítéleteket és ragaszkodunk hozzájuk. Amíg nem számoljuk fel ezeket az embertársainkkal szemben meglévő ítélkezéseket, addig nem lesz egység közöttünk.

Csak akkor méltó az ünneplés, ha egyek akarunk lenni abban a Krisztusban, akit veszünk és eszünk. Minden szentmisében elhangzik az ajkunkról Jézus imádsága, a Miatyánk. Ha tudnánk, hogy mit mondunk, akkor minden ember testvérünk lenne, akárki is az. Testvérnek tekintenénk, mert ugyanannak az Atyának vagyunk fiai és lányai. Minden különbségtétel nélkül.

Egy Atyánk van, a mennyei, és mi mind testvérek vagyunk. Nem versenytársak vagyunk, akik azon versenyeznek, hogy ki a különb közülük, hanem testvérek, akik egymásra vannak utalva Krisztus titokzatos testében. Ez az egymásrautaltság a szeretet legmagasabb foka. Akik felismerik, hogy ők testvérek és elfogadják az egymásrautaltságot, azok mindig segíteni akarnak testvéreiken. Akárkik, akármilyenek ők, mert ugyan annak az Atyának, a mennyei Atyának a gyermekei.

Ebből az egységből, amelyet Krisztus hozott létre közte és köztünk azáltal, hogy magunkhoz vesszük a kenyérben és a borban, ebből az egységből születik meg a béke. Minden szentmise végén küldetést kapunk: menjetek békével! Vigyétek azt a békét, amely a Krisztussal való egyesülésből fakad.

Minden szentmisén magunkhoz vesszük az élet igéjében Krisztust. Minden szentmisén magunkhoz vehetjük az élet kenyerében Krisztust. Ebből az egységből fakad a mi békénk. Nem fegyverszünet, nem kompromisszumok kötése, hanem egy mély egység a köztünk és bennünk lévő Krisztussal. Ennek a békének a tanúi vagyunk. A krisztusi békének, amelyet nem úgy ad, ahogy a világ adja. Ennek a békének az ára a keresztáldozat. Az, hogy önként, szeretetből odaadta magát értünk, nekünk.

Csak akkor leszünk a béke emberei, ha hajlandóak vagyunk követni ebben az áldozatban, ebben a szeretetáldozatban az Úr Jézus Krisztust. Ha hajlandók leszünk mi is magunkat megtagadva odaadni szeretetből mások szolgálatára, akkor a küldetésünk, amelyet minden szentmise végén kapunk, beteljesedik és kibontakozik.

Ez a béke jel lesz a világ számára. Ugyan olyan jel, mint az egység. »Legyenek mindnyájan egy!« Ez Jézus végrendelete azon az estén, amelyen nekünk adta a kenyérben és a borban önmagát. Amelyben azáltal, hogy Péter, Jakab János és minden tanítvány magához vette Jézust, eggyé váltak Krisztusban. Ennek az egységnek és békének legyünk jelei, tanúi nem csak a mai ünnepen, hanem életünk folytatásában is.”

A szentmise után került sor az úrnapi körmenetre a Kossuth téren. Az Oltáriszentséget négy helyszínen, a Szent Imre, a Jézus Szíve, a Szent Kereszt és a Szent Margit templom közössége által állított oltárokon fogadták.