Április közepén 35. alkalommal került megrendezésre a nagykanizsai Jézus Szíves Antióchia Közösség hagyományos ifjúsági lelkigyakorlata, a Nagyhétvége. Ezúttal mintegy hetven fiatal (közülük tízen első alkalommal), és húsz felnőtt segítő gyűlt össze, hogy imádság és zene által lélekben épüljön. A résztvevők 16 és 22 év közötti fiatalok, akik komoly elmélyülést, elcsöndesedést igénylő vidám programokon vehettek részt.

Az Antióchia Közösség jelmondata („Fiatalok szolgálata fiataloknak”) a Nagyhétvége minden mozzanatában megjelenik. A hitélet valamennyi fontos pontját érintő elmélkedéseket, az ún. “bevezetőket” ezúttal is a fiatalok írták és olvasták fel, melyeknek témái közt szerepelt az ima, a bűnbánat, a közösség szerepe, illetve saját küldetésünk. A hátsó sorokból figyelő felnőtt segítők, a háttérszülők, ha kellett segítséget, tanácsot, ötleteket adtak ahhoz, hogy a fiatalok elmondhassák az adott témával kapcsolatban megfogalmazódott gondolataikat. A cél elsősorban nem tudományos ismeretek átadása, hanem saját tapasztalataik megosztása hasonló korú, hasonló élethelyzetben lévő fiatalokkal. A hallottakat kiscsoportos beszélgetések formájában dolgozták fel.

A Nagyhétvége lelki csúcspontja a második este megtartott gyónással egybekötött szentségimádás, ahol az Oltáriszentség jelenlétében elmélkedve, imádkozva, egymásért közbenjárva a fiatalok eleven közelségből tapasztalhatták meg Isten mindent átölelő szeretetét.

Ezzel együtt a Nagyhétvége hangulata – a komoly gondolatok és lelki élmények mellett is – önfeledten vidám, fiatalosan mosolygós. A hangulathoz nagy mértékben hozzájárul zene, a gitáros énekek és a mutogatható dalok, amelyek a szintén fiatalokból szerveződött zenekar vezetésével folyamatosan átszövik, összekötik, vagy éppen megszakítják a mélyebb mondanivalót.

Szintén a közvetlenséget, az ismeretlentől való tartózkodás oldását hivatott szolgálni a program “kerettörténetbe” – jelen esetben két egymással kibékülni igyekvő és a közös boldogulást együtt keresni induló indián törzs történetébe – ágyazása, illetve egy felpezsdítő játék, poszter készítés, vagy egy rövid előadás megkomponálása és előadása.

Mindezek együttesen hivatottak elérni azt a célt, amelyet az Antióchia jelképe, a kő és a rózsa is szimbolizál: a fiatalok megtapasztalva egymás, és ezen keresztül Isten szeretetét, kővé dermedt valóságukból kilépve a szeretet cselekedetein keresztül ragyogó lelkű, kinyílt rózsaszálakká váljanak.

A Nagyhétvége egyik részvevője Csamári László, aki ezen alkalommal kapott először kiscsoport vezetői feladatokat így ír az átélt élményekről: 

„Számomra a Nagyhétvége igazi feltöltődés. Tiszta lappal indulunk és a végén az a cél, hogy ez a darabka lelki papíros tele legyen hihetetlenebbnél hihetetlenebb élményekkel. Már negyedik alkalommal veszek részt ezen a lelkigyakorlaton, de bizton merem állítani, hogy talán a mostani volt számomra a legizgalmasabb. Ez nagyrészben annak köszönhető, hogy először lehettem kiscsoportvezető. Némi túlzással a bevezetőkön hallottak közös megbeszélése során úgy éreztem magam, mintha pásztora lennék egy miniatűr nyájnak, amely megajándékoz tőlem különböző emberek véleményével. Segít az ő szemszögükből látni a világot, és szerintem ez egy kisebbfajta kincs.

Ha Nagyhétvégére megyek, picit mindig félve teszem. Viszont ez az aprócska viszolygás szinte mindig eltűnik az első nap vége táján. Mikor látom a körülöttem mosolygó társaimat a szombat esti kiengesztelődési est után, vagy egy szívüket igazán megérintő előadás közben, úgy érzem, hogy ha még csak pár napra is, de egy nagy család része lehetek, ahol elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Akkor sem néznek rám furcsán, ha csendben ülök, vagy váratlanul elvonulok, mert valakinek arra is szüksége van, hogy elmerüljön a saját gondolataiban, a többiektől távol.

Végezetül, minden eddigit összefoglalva kijelenthetem, hogy megint csak egy megismételhetetlen élményben volt részem. Egy kicsit jobban megismerhettem magamat, másokat és mélyíthettem Istennel való kapcsolatomat. Olyan kérdésekre is válaszokat találtam, melyekre sokan mások is keresik a megoldást. Nagyhétvégénk kivételes módja annak, hogy egy kicsit elmeneküljünk a világ ránk helyezett nyomása alól, hogy egy nagy família állandóan »antis« ölelésre nyíló kezei között találjuk magunkat.”

Köszönjük az Úrnak, hogy mindvégig velünk volt és segített minket.

Forrás, fotó: Antióchia Közösség