Nagycsütörtök délelőtt krizmaszentelési misét tartottak a Kaposvári Székesegyházban. Varga László megyéspüspök, Balás Béla nyugalmazott megyéspüspök és az egyházmegye papsága közösen mutatta be a szentmisét, melynek keretében sor került a keresztelendők és a betegek; illetve a keresztség, bérmálás és egyházi rend kiszolgáltatásakor használatos krizma megszentelésére.

A megyéspüspök prédikációjában Isten emberek iránti bizalmáról beszélt:

„Jézus nem csak azzal tanított bennünket, amit cselekedett, vagy amit tanításaiban megosztott velünk. Legalább olyan hatékony tanítás részéről az is, amit megtestesülésében, a szentostyában való létében, vagy amit bennünk, papokban magára vett. Jézus megtestesülésével, azzal, hogy egy csecsemőbe testesült bele az Isten, a bizalom új korszaka kezdődött a világtörténelemben. Az Isten rábízta magát az emberekre. Ha nem bízik Máriában és Józsefben, nem marad életben. Ez a titok folytatódott nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán. Isten beletestesült a halott anyagba, a kenyérbe és a borba. A kezünkbe adta önmagát, az élő Istent az Eucharisztiában vehetjük, ehetjük, és azt tehetjük vele, amit akarunk. Nem védi meg magát. A végtelen, hatalmas Isten rábízta magát a papjaira. Mi Krisztus személyében állunk az egyházban és a világban. Megrendítő ez a bizalom. Ismer bennünket, ismeri a hiányosságainkat, sebzettségeinket és bűneinket, mégis úgy döntött, hogy meghív, kiválaszt és bennünk él.

 

Erre a bizalomra egyetlen igazi szeretetválaszt ismerek, ha Ő ránk bízta magát a szentostyában és a papi létünkben, akkor nekünk is rá kell bízni magunkat Őrá. Csak ezzel tudunk válaszolni igazán erre a bizalomra és erre a szeretetre. Jézus megtestesülésével gyermekké, végtelenül szegénnyé lett, nem volt semmije. Ez történt az Eucharisztiában. Mind a mai napig a legszegényebb közöttünk az ostyában jelenlévő Krisztus. Nincs semmije, csak a puszta léte. »Ő, a gazdag – olvassuk Szent Pálnál – értetek szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.« Ezt tette az egyházi rend szentségében is. Ő, a gazdag értünk és bennünk szegénnyé lett, hogy mi meggazdagodjunk az Ő szegénysége által. Azért, hogy ne legyen más kincsünk, más gazdagságunk, csak az Isten. Így beállhatunk a Biblia szegényei közé és igaz lesz ránk a boldogmondások ígérete: »Övé a mennyek országa.« 

  

A megtestesülésben a végtelenül hatalmas Isten sebezhető lett. Egy piciny gyermek életében kiszolgáltatva a történelem viharainak, a társadalom minden átalakulásának, problémájának. Ilyen sebezhető és törékeny lett Isten az Eucharisztiában. Kiszolgáltatta magát. Nem védte meg magát azon az éjszakán, mikor elárulták, és nem védi meg magát tőlünk sem a szentostyában jelenlévő Isten. Arra tanít bennünket, hogy az erőszak világában merj sebezhetőbb lenni! Merjél kiszolgáltatottá válni! Csak az tudja ezt megtenni közülünk, akinek egyetlen gazdagsága az Isten. Aki megbízik és rá meri bízni magát a Mennyei atya gondviselő szeretetére.

Ha igent mondunk a Gondviselésre való hagyatkozásra, a sebezhetőségre és a kiszolgáltatottságra, akkor Isten szebbé tesz bennünket!”