Február 24-én, szombaton az Irgalmasság Háza szolgálat önkéntesei lelkinapon vettek részt a Kaposvári Püspökségen. A közös dicsőítés után Varga László megyéspüspök az álmaink és a valóság kapcsolatáról beszélt: 

„Előző alkalommal a veszteségeinket jártuk körül, most folytatnám álmainknak a valósághoz való közelítésével. «Mi pedig azt reméltük, hogy…» – mondták az emmauszi tanítványok teljesen csalódottan. Elindulnak Jézus után, látják milyen fantasztikus dolgokat művel, tömegek mozdulnak meg a szavára, halottakat támaszt fel, betegeket gyógyít, mindenki lelkesedik.
A tanítványok otthagynak mindent és mennek Jézus után. Minden összeomlik, amikor látják, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogyan ők szerették volna. Mindenkinek ott volt a szívében a várakozás. Lehet, hogy valaki csak egy jó szót, valaki csak gyógyulást, vagy küldetést, esetleg csodát várt Jézustól, és Ő nem teljesítette mindenki várakozását. Nagycsütörtök és nagypéntek visszavitte őket az álmaikból a valóságba. Abba, hogy nem csak az a Jézus, akit ők láttak, illetve amit gondoltak róla, hanem van egy másik oldala is az Ő munkálkodásának, személyiségének, amitől megijedtek. Ez pedig a gyengeség. Jézus nem védi meg magát. A csapatát el lehet kergetni.
A tanítványoknak minden álmuk szertefoszlott azon az éjszakán, mikor Jézust elfogják és nem csak, hogy nem védi meg magát, még azt sem engedi meg, hogy megvédjék. «Mi pedig azt reméltük…» – ahogy fogalmaz a két emmauszi tanítvány, akiknek útitársa lesz Jézus, a feltámadott. Sok mindent gondoltak, Jézus ugyan beszélt arról, hogy elfogják, megölik, de harmadnapra feltámad, ezt azonban a csapatból azt gondolom egyedül a Szűzanya hitte el. A tanítványok nem. Meghallották, de nem foglalkoztak vele, mert nem ez volt a tervük, nem ezért indultak. Egyedül Mária bírja ki az összeomlást, azt, hogy nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy azt remélték.

Jean Vanier arról beszél, hogy Mária azért bírta ki ezt, mert Ő ismerte a gyenge Krisztust. A csecsemőt. Azt, aki rá van szorulva az Ő szeretetére. Azt a Krisztust, akit ő kézbe vehetett, megölelt és nevelt. Az Ő Krisztusképébe nem csak az a Krisztus volt, aki a hatalmas Isten fia és hatalmas csodákat tesz. Az Ő Krisztus képében pontosan benne volt a gyenge, törékeny, kiszolgáltatott, sebezhető Krisztus is. Ezért, amikor Jézust elfogják és a tanítványok is szétszaladnak, amikor Péter esküvel megtagadja, akkor Mária az, aki szó nélkül végig tudja kísérni Jézust a keresztúton, és nem szalad el. Nem omlik össze a látványtól, nem omlik össze attól, hogy nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan azt ő, vagy a tanítványok remélték. Mária hitt a feltámadásban.

Kibírta a kudarcot, mert meghallotta nem csak azt, hogy elfogják és megölik, hanem azt is, hogy harmadnapra feltámad. Ennek a feltámadásnak a hitében kellene szemlélnünk azokat a helyzeteket az életünkben, amelyek kudarcok. Amelyekre mi magunk mondjuk ki azt, hogy «én azt hittem, hogy…» „

A főpásztor gondolatai után szentségimádáson vettek részt a jelenlévők, majd az irgalmasság rózsafüzérének imádsága után szentmisével, illetve agapéval zárták a programot.

Márciusban a lelkinap elmarad, a következő találkozók március 9-én és március 23-án lesznek.